RIGATONI CALABRESE ALLA CARBONARA

Dömötör kagyló tésztát tesztel

Kisfiam bármikor rávehető egy olasz pasztára. Még nincs három éves, de már biztosan végigkóstolt egy nagy tucatnyi étlapra elegendő olasz tészta ételt. Legutóbb egy általam ismert calabriai rövid vastag csőtésztával kedveskedtem neki.

Szándékosan nem a tradícionális szicíliai konyhát vivő olasz mesteremet hívtam, úgy próbáltam utána nézni milyen is az "eredeti" calabrese. Nem sikerült rájönnöm (szívesen veszem, ha valaki tudna informálni!). Annyi viszont lejött a netről, hogy a calabriaiak  előszeretettel főznek, gyökér zöldségekkel rövid csőtészta féléket, valamint elég erősen fűszereznek, és inkább pecorinót mint parmezánt használnak.

Bacont apróra vágtam, úgy mint a carbonaranál és kevés vajon dinszteltem -mint a carbonaránál. A felesleges zsiradékot kiöntöttem. Apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát pároltam, amihez hozzájött a szálára vágott vékony vöröshagyma és reszelt sárga répa. Ezt az édes íz egyveleget, száraz fehér borral savanyítottam. 

Al dente.
A rigatoni közepén még pár helyen látszik egy-egy fehér rész,
ami a szószban főve, már el is tűnik'

Alaposan beforraltam a szószt és a keményre főtt rigatonit az apróra vágott nyers paradicsommal adtam hozzá. Fél percig sem főztem tovább, lehúztam a tűzről és már ment is hozzá a tojás sárgája, amivel alaposan összeráztam a pasztát. Ezzel a művelettel már biztosan eltértem az igazi calabréziai stílustól, így lett kicsit carbonarás.

A tetejére reszelt trapistát hintettem. Tudom! Pecorino kellett volna...