HALAK, KÖNYVEK, GASZTRONÓMIA

Nem csupán egy könyvet, hanem ennél sokkal többet szeretnék kínálni. A könyvről pár sor az egyik szerzőtől itt olvasható, a másik szerzővel pedig valamikor réges rég készítettem egy interjút, részben egy másik könyve kapcsán. A kétnyelvű interjú a flyfishing.hun jelent meg. Az õshonos sebes pisztrángot már csak mi szaporítjuk Magyarországon... / Beszélgetés Hoitsy Györgyel/ We are the only one breeding native brownies in Hungary... / An interview with Mr. György Hoitsy/
A megbeszélt idõpontban ott voltam Miskolcon, a Földmûvelésügyi Hivatal új székházában, de vendéglátóm még sehol, a rá várakozók meg sorban álltak a napfényes udvaron. "A halászati felügyelõnek már vissza kellet volna érkeznie egy fél órája. Kérem várjanak türelemmel..." adott tájékoztatást a portás. Végül is Gyuri egy jó óra múlva érkezett meg , de nem bántam ezt a kis várakozást, mert egy vízibóklász emberkétõl közben megtudtam mi minden kell a szúnyoglárva gyûjtéshez a szükséges engedélyeken és halászati szakvizsgán kívül. Magam elé engedtem ,elvégre én csak Debrecenbõl ruccantam ide , õ pedig Pest mellõl érkezett... Miután szúnyoglárva vadászunk tíz perces hivatalos ügyét lerendezte, már benn is voltam a vendéglátóm irodájában, ami inkább egy lokál-biopatrióta kis kiállítás. Bekeretezett, Lillafüredet a Hámori tóval ábrázoló képeslapsorozat (idõrendben) az egyik oldalon, a másikon egyedi Borsod térkép a lokális hal fauna képeivel ellátva és a helyi élõvilág mûvészi ábrázolásai láthatók. A napfényes íróasztal fölött süllõ és pisztráng trófeák, az asztalon milliónyi irat ... -Köszönöm , hogy tudsz idõt szakítani rám ennyi munka közt... Ne haragudj Balázs! De a Hejõn -kis patak ami Miskolc Tapolcánál ered és közvetlenül a Tiszába ömlik (a szerk.)- mérgezés van. Reggel kaptuk a bejelentést... Amennyire lehetett a végére jártunk, most már ráérek...kezdhetjük az interjút.  -Emlékszel , hogyan találkoztunk elõször? ???? Nem. Ne haragudj...Nagyon meglepsz. -Már több mint tíz éve történt, mikor tilalmi idõben horgásztam a Garadnán egy hasonló tavaszi napon mint a mai. Mint a hegyek világáról semmit sem ismerõ alföldi fiatal bolygattam a patakot mire jött két nápolyi masztiff, amik kiparancsoltak a vízbõl és addig nem engedtek míg meg nem érkezett a gazdájuk.Ez voltál Te. Nem-nem! Az nem én voltam , hanem egy alkalmazottam. -Ugye , hogy emlékszel! Igazad van Te késõbb jöttél és felvilágosító beszélgetéssé vált az elfogásom, mikor is egy olyan érdekes és lelkes beszámolót kaptam Tõled a pisztrángról, hogy onnantól kezdve Én voltam aki éveken kersztül nyitotta a hivatalos horgászszezont a Garadnán, míg a nagyobb vizek felé nem vettem az irányt .De itt a Garadna-pataknál pecsételõdött meg a horgász sorsom és váltam a mûlegyes horgászat rabjává. Már akkor észrevettem , hogy ez Neked nem puszta munkaköri kötelezettséged , hanem az életed hivatása. Hogyan találkoztál össze a pisztrángokkal és Téged , miként ejtett rabul?   -Ez egy véletlen volt. Pontosabban a pisztráng volt véletlen, a hal az nem. Érdi születésû vagyok és gyerek koromat a Dunánál töltöttem .A parttól nyolcszáz méterre laktunk, és már ekkor is a halászat vonzott, nem is a horgászat. Aztán jött a gimnázium ahol nagyon meghatározó tanárom volt , Dr Szerényi Gábor aki jócskán beoltott a természet szeretetével. Innen következett a Gödöllõi Agrár Egyetem, melyet 82-ben végeztem el mint állattenyésztõ, a diplomamunkám haltenyésztésbõl írtam. Annak idején az elhelyezkedés, gazdaságokkal, tsz-ekkel , kötött szerzõdések alapján és pályázatok útján történt. Halászati állás nem volt kiírva, sertés vagy marha telepre pedig nem szerettem volna menni. Fogtam a hátizsákomat , a sátramat és elindultam állás után egészen a Zemplénig és a Bükkig, ahova nagy kirándulások már kötöttek és ismertem is sok "vizes" helyet és gazdaságot. Hónom alatt egy a Borsod-megye halászatáról szóló szakmai újsággal, bekopogtam minden hová ahol víz és hal volt... Mindenütt biztattak, de nem reménykedtem a megígért "majd írásban értesítjük "levelekben. Bolyongásaim végeztével kifáradva, utolsónak mentem fel a Lillafürdi Pisztrángtelephez ahol az elõdöm mondta, hogy Õ fél év múlva nyugdíjba megy és menjek be az igazgatóhoz az ügyemet megbeszélni. Na persze az igazgató épp nem volt , mert hazautazott Zalába. Én akkor már postán hazaküldtem a holmijaim nagy részét , csak a hálózsákom és bogárgyûjtõ eszközeim maradtak, de már csak megvártam, igaz a Zemplénben ahol a vihar elkapott.... Így csánkig sárosan viharverten kopogtam be pár nap múlva az igazgatóhoz, ahová nem is mertem belépni. Tudod : süppedõs szõnyeg , vajbõr fotelek, Én meg bakancsosan,kéthetes borostával. De ezek ellenére szakmailag igen jól elbeszélgettünk minek a végen megkérdezte, hogy "mikor tudok munkába állni?" Nyolcvankettõ július 15-én felvettem a munkát és azóta itt vagyok. A Garadna -patakra 1933-ban épített Pisztrángtelepen.-    Azóta sok víz lefolyt a Gardnán. Mi változott a telepen és történt-e változás annyi idõ alatt a horgász társadalomban a pisztráng megítélésében? Nagyon sok minden változott. Egy romos telepet örököltem, beomlott tavakkal beszakadt betonmedencékkel, gazzal felvert utakkal, hét teherautónyi szeméttel, gyenge termeléssel. Akkor három év alatt, most tizenkét-tizennégy hónap alatt érik el a halak a piaci méretet, tíz mázsa termeléssel szemben 130-140 mázsát teljesítünk, kellemes virágos, tiszta környezetben, modern technológia mellett. Az õshonos sebes pisztrángot már csak mi szaporítjuk Magyarországon, a szivárványosnak három törzse található. -Mennyire tiszta génállományúak a szivárványos törzsek? Hisz az ezernyolcszázas években kerültek ezek a törzsek Európába és a keveredés már teljes... Valóban így van. Az õshazájukban Észak Amerikában , ahány folyó annyi változat létezik és ezek megjelenése is eltérõ. Én igen jó eredménnyel elkülönítve tudom tartani és szaporítani a három törzset, amiben segítenek az az eltérõ ívási idõk. A steelheadek januártól márciusig , míg a kamloopsok november-decemberben ívnak. (közben ismét fontos telefon, néhány szóban a mérgezésrõl kell konzultálnia Gyurinak...)    -Mára már az Állami munka is nyomja a vállad. Halászati Fõfelügyelõ vagy. Munkád során sokszor találkozol horgászokkal, vízkezelõkkel és a haltelepítésekben is részt veszel.A saját területeden a pisztráng horgászatra alkalmas vizek mennyire vannak megbecsülve, a lehetõségek ki vannak-e használva? Borsod megye a legcsodálatosabb terület a vizek terén, itt megtalálható a kristálytiszta hegyi patakoktól a kis folyókon keresztül -mint a Bódva , Sajó, Hernád, Bodrog- egészen a nagy folyó is mint: a Tisza. Gyönyörû hegyvidéki tározók : Lázbérc , Rakaca, Hámori tó, és nagyon nagy számban tiszta vizû sóderbánya tavak vannak a számtalan holtágakról nem is beszélve... A megye nagy pisztrángos vizekkel nem büszkélkedhet de a felsõ pisztráng szinttájba sorolható patakok vannak az Aggteleki karsztban a Bükkben és a Zemplénben is ahol sajnos nincs megfelelõ állomány. Részben az utóbbi évek szárazságai miatt , és a halászatra jogosultak is hibásak mert nem telepítenek rendesen. Nagy szívfájdalmam, hogy a Jósva patakba ami véleményem szerint az ország legjobb pisztrángos vize (lehetne), az Aggteleki Nemzeti Park mint szakhatóság nem járul hozzá a pisztráng telepítéshez. -Kin múlik, és mit lehet tenni a pisztrángos vizek érdekében? Azt hiszem leginkább a halászatra jogosultakon múlik. Az ilyen kis vizeken is megfelelõ feltételeket lehetne biztosítani. Annak idején az uradalmi rendszerben felelõse volt a patakoknak, ahol az erdõkerülõ kötelessége volt egy nyírfát vagy egy fûzet bedönteni a vízbe ahol sekélyebb volt, hogy aztán megteremtõdjék az élettere a pisztrángoknak, a vízben lévõ gammaruszoknak. Csinált néhány zúgót és az ilyen helyeken mindig termett pisztráng...    -Milyen jövõt jósolsz a mára már erdõkerülõ nélküli világban a következõ tíz évre? Fõleg , hogy az EU-s szabályozók változtatnak életünkön. A halászati törvényt eddig is próbálták az EU normákhoz igazítana , úgyhogy ezen a téren nagy változásokra nem számítok. Talán annyiban lesz változás, legalábbis bízom benne, hogy a mûlegyes horgászat jobban elõtérbe kerül és ezzel új szemlélet alakul ki. A mûlegyes horgászat,véleményem szerint a leginkább természet közeli módszer és leginkább kíméli az állatot. -Maradjunk egy kicsit a törvényi dolgoknál. Gyuri! Te makacs ember hírében állsz és nem ismersz kompromisszumot ha a pisztrángokról van szó. Keményen hallattad a hangodat amikor a szivárványos pisztráng jogait csorbították. Fogalmazhatnánk így ,de mégse mondjuk ezt. Amikor a szivárványos "ivási jogait" csorbították, akkor is inkább az õshonos sebes pisztrángot próbáltam védeni. Régebben májusig tartott a tilalom. Ezt megváltoztatták és így már január elsejétõl lehet horgászni. Nem tudom ezt ki találta ki, de ,hogy nem ismeri a Magyarországi pisztráng állományt az biztos. A zempléni és a bükki patakokban is rendszeresen ívik, még januárban is a sebes pisztráng. Ezt most ezzel az új tilalmi korlátozásokkal meg is szüntettük, mert december 31-el vége a tilalomnak és ki tudják fogni a még ívó egyedeket, amivel tovább csökken az állomány. Ha pedig a megmaradt tilalmi idõben rabsickodnak akkor azt mondják : "nem sebes hanem szivárványos pisztrángra horgászok, arra pedig nincs tilalmi idõ". gyakorlatilag azt értük el , hogy az õshonos sebes pisztrángokat folyamatosan rabolják...   -Van egy másik õshonos idevágó halunk ami sajnos csak ritka vendég mára a csonka országban : a pénzes pér. A pénzes pér védett fajjá lett nyilvánítva, innentõl kezdve, sajnos nem lehet rá horgászni. Pedig itthon vannak pér szinttájba tartozó vizek, ilyen a Hernád felsõ folyása a Bódván úgyszintén vannak tipikus szinttáj jelleget mutató részek. Jártam a Felvidéken és Erdélyben is és egész pici vizekben, Garadna méretû patakokban is láttam péreket és fogtak is a horgászok szép egyedeket. Onnantól , hogy védetté lett nyílvánitva , mondhatjuk , hogy horgászati szempontból halott. Többször is tettem rá kísérletet , hogy pénzes pér ikrát szerezzünk be , ezt esetleg elõnevelnénk és a megfelelõ szakhatósági engedélyek beszerzése után újra telepíthetnénk. Talán lenne rá lehetõség.    -Ismereteid, tapasztalataid nem csak az öreg kontinensrõl és Borsodból származnak, hanem még Új Zélandra is eljutottál a pisztrángok nyomán. Igen volt szerencsém egy hónapot eltölteni új Zélandon és felkeresni a pisztrángos telepeket és tenyészeteket. Picit másabb ott a Pisztrángtenyésztés de ott is igyekeznek védeni az õshonos fajokat.Ott a szivárványos pisztrángos vizek zárolása elég erõs , ugyanakkor keresztezési kísérletekben elöl járnak.    -Mit lehetne az ottani gyakorlatból itt hasznosítani? Nem muszáj nekünk olyan messzire mennünk vagy akár - volt szerencsém Svéd országban és Norvégiában is tanulmányi utat tenni- vagy hasonló területekre kalandozni. Elég csak pár évvel visszamennünk, Báró Szurmay Sándor idõszakához és azokban az uradalmi idõkben meghonosodott gazdálkodást szem elõtt tartani. Ha jobban ragaszkodnánk, csak egy kicsit is lokálpatrióta módon ezekhez a vizekhez, csak olyan szinten hozzájárulna egy horgász, hogy összeszedi a szemetet, alkalom adtán épít egy-egy zúgót akkor felvirágoztathatnánk ezt a kultúrát. Van egy alapítvány sajnos szûkös lehetõségekkel a : MAGYARORSZÁGI PISZTRÁNGOS VIZEK ÉS PISZTRÁNGOK MEGMENTÉSÉRE ALAPÍTVÁNY. Amit õk elkezdtek azt folytatni kellene...    -Amikor nem mérgezéses ügyekben rohansz, vagy messze tanulmányon vagy, hanem otthon Lillafüreden, akkor hogyan telik egy pisztrángtenyésztõ napja? Nagyon korán kelõ vagyok általában fél öt-ötkor már fenn vagyok. Ha szaporítási idõszakban vagyunk - ami tart február végéig- akkor a keltetõházban kezdek, végignézem a keltetõ edényeket, a vizeket, majd kinn a tavaknál a zsilipeket , vízátfolyásokat vesszük szemügyre. Ezzel annyira telik az idõ , hogy utána családi vonatkozású dolgok következnek, a gyerekekkel törõdöm : reggeliztetés, iskolába indítás. Ez után csak a telepé a fõszerep. Szaporítási idõszakban , mivel mi nem alkalmazunk hormonos kezelést, ezért minden héten minden anyahalat átvizsgálok megnézem melyiknél van ikra , ha itt az idõ lefejem, leszaporítjuk õket. Ez után még legalább negyven napig kell a megtermékenyített ikrákat babusgatni - a pisztráng ikra nagyon lassan kel- az elhalt ikrákat ki kell szedegetni , a többit fertõtleníteni. Ez decembertõl a kikelésig egy teljes embert kíván meg a keltetõházban. Aztán tavasszal amikor kikelnek , megerõsödnek akkor félóránként , óránként etetjük ezeket a halacskákat. Év közben mikor szinte napról-napra nõnek, muszáj minden egyes medencét legalább négyszer , ötször átválogatni, méret szerint osztályozni, mert a pisztráng ragadozó és ha az erõsebbnek és nagyobbnak befér a szájába a kis testvére akkor bizony meg is kóstolja. Ezen kívül mivel már hetven éves a telep a karbantartásra is sok energiát kell fordítani.    -Ha a telepnél maradunk, meg kell említeni , hogy nem csak egy egyszerû halgazdaságról beszélünk, hanem turista és horgász uticél is. Halsütõvel, kellemes nyári kirándulóhely, a kisvasúttal is megközelíthetõ... Valóban egyéb más szolgáltatásai is vannak a telepnek, hisz a takarmány árak annyira elszaladtak, hogy csak élõ hal eladásból nem tudnánk fenntartani. Minden termék annál inkább eladható , minél inkább feldolgozott, és itt említem meg az egyedül álló füstölt termékeinket. A halsütödénk pedig nyáron várja az ide érkezõket.    -De jó , hogy említed! Jut eszembe a receptet elkérni... A lényeg abban rejlik, hogy a frissen kifogott pisztrángot nyolc percen belül készítjük el nyolc féle fûszerben és két féle lisztben és így kerül barnára sütve ropogósan a az asztalra. Ebbõl a kis kiegészítõ keresetbõl jut a tudományra is, és a különbözõ keresztezési és takarmányozási kísérletek egy részét fedezni tudjuk belõle.    - Ez aztán érdekes téma! Milyen hibridjeid vannak? A keresztezõdési kísérletekre miért van szükség? Alapvetõen ez szakmai kérdés , hisz ezek az egyedek meddõk, tehát nem kell az ivarszervekre energiát fordítaniuk, annál inkább csak az izomzatuk kiépítésére. Jobb az oxigén tûrõ képessége és ellenállóbb mint a sebes pisztráng. A sebes és a pataki szajbling keresztezõdése a tigris pisztráng, a szivárványos - szajbling keresztezése pedig a márvány pisztrángot hozza létre.    -Ajjaj! Nekem eddig tévképzeteim voltak. A szlovén vizeket járva számtalanszor találkoztam tíz kilón felüli márványos legendákkal. Kivétel nélkül -és ez alatt az interneten megjelenõ írásokat is beleértve és a helyi turistáknak szóló brosúrát is- arról szól a történet , hogy a márvány pisztráng a Soca -nekünk Isonzó- folyó õshonos endomikus halfaja. Mi az igazság? Ez nem így van? Ez nem így van, bár igaz hogy természetes körülmények közt is elõfordulhat az összeívás de több mint húsz éves tenyésztõ tapasztalatom mondatja velem, ennek nagyon kicsi a valószínûsége. Azon kívül pedig , mivel ezek hibridek, magas a degeneráció és a kikelt egyedek elúszási aránya is nagyon alacsony. Viszont a megmaradt egyedek növekedési erélye hatalmas és nagyon jól fejlett erõs egyedekké válnak. Tehát az említett egyedek biztosan tenyésztelepeken "készülnek", úgy mint nálam a tigris pisztrángok.    -Volt szerencsém hozzá a Garadna patakban.Nem rossz... Bizony nem!Nagyon erõs és legalábbannyira szépis. Igazi sporthal mert nem válogat és hihetetlenül agresszív kétszer akkorára nõ egységnyi idõ alatt mint a többi pisztráng.    -Rég jártam nálad. Ebben az aszályos idõszakban még a nagyobb folyók is csak csörgedeztek. Mi a helyzet a Garadnán? Nálunk megmaradt a régi tilalmi idõ, mivel kíméleti területté lett nyilvánítva, és ezért csak május másodikától lehet horgászni. Évente 2-2,5 ezer pisztrángot helyezünk ki a patakba.Folyamatos a telepítés, mondhatom, hogy kétheti rendszerességgel történik. Megvan az elõnye a telep közelségének, mert így nem kell szállítással törõdni és könnyen megoldható. Az utóbbi idõszakban nagy volt nálunk is a szárazság , kicsi volt a víz, de kisebb zúgókat építettünk, hogy növeljük a halak életterét. Továbbra is tiszta megbecsült környezetben lehet horgászni. Mi magunk rendszeresen végigmegyünk a patakon és összeszedjük a szemetet.    -Végezetül enged meg ,hogy a nemrégibenmegjelent könyvedrõl kérdezzelek. Elsõ könyved : A Pisztrág tenyésztése és horgászata ? Igen. Elsõ önálló könyvem.            -Elolvastam, és nem csak horgász , hanem mint valamennyire szakmabeli is. Nagyon tetszett, és annak ellenére , hogy minden írást átböngészek ami a pisztrángról szól /magyar nyelven/ találtam benne, teljesen új dolgokat. Ismeretségi körömben is nagy sikere van.  Ennek örülök ,hogy ezt mondod, de az elsõ eladási adatok nem ezt mutatják. Viszont mindenképpen szerettem volna egy olyan könyvet írni, ami nem a mostani best sellerekre jellemzõ, hogy kívül impozáns és csillogó , belül pedig még a Népszabadság -napi lap (a szerk.)- vezércikke is olvasható , mert olyan papírminõsségre nyomtatják.     -A mûvedet a két csodálatos gyermekednek ajánlod. És még ki (k)nek? Remélem sikerült egy olyan könyvet közzétennem ami, hétköznapi, érthetõ nyelvezettel bír de ugyanakkor mégis tudományos alapossággal íródott. A legújabb tudományos kísérleteink is benne vannak. Egy érdeklõdõ kis iskolás vagy gimnazista is olyan ismereteket tud belõle szerezni, ha csak az ikrának a fejlõdését, vagy a lárváknak a fejlõdésének a részét olvassa el , elég. Bõ ismeretet ad ha csak a képeket nézik meg , ilyen rajzok Magyarországon még nem készültek, ezeket én magam készítettem. Sajnos halak tekintetében a gasztronómiai kultúránk a béka feneke alatt van, a rántott pontynál és a halászlénél elakad... A legjobb pisztráng recepteket is sikerült beletennem és nem utolsó sorban a pisztráng horgászatáról , pontosabban mûlegyes horgászatáról is bõven ejtettem szót.  -Folytatáson gondolkozol? Igen. Jelenleg is dolgozok egy könyvön aminek a háromnegyed része már elkészült, ami Borsod -Abaúj-Zemplén megye vizeirõl, halfaunájáról íródik. Természetesen a horgászokra is gondolok, sok olyan információt fog tartalmazni amit sokan hasznosítani tudnak majd. Még a halászatra jogosultak is eredménnyel fogják reményeim szerint forgatni, hiszen szó lesz a telepítési lehetõségekrõl , tudnivalókról, hova milyen fajt és mennyit érdemes telepíteni... A probléma az mint ennél a könyvnél is , hogy nincs támogató a kiadásra , pedig ebben a könyvben - húsz év munkája rejlik.     Sok sikert kívánok. Köszönöm az interjút és megkérlek , hogy dedikáld az én példányomat.... Nagyon kedves pár sort kaptam dedikációként Hoitsy György pisztrángtenyésztõ-halbiológustól, annyit elárulhatok ,hogy meghatódtam.	I arrived on time for my appointment with the Fishery Superintendent at the National Agricultural Authority in Miskolc, but my host was nowhere to be found. All those waiting for him were queuing in the sunny court. 'Mr. Superintendent should have arrived half an hour ago. Please, wait patiently', the porter informed us. Finally, Gyuri arrived over an hour late, but I didn't mind because I could learn from a local folk all there is to know about the collection of red midge, apart from all the permits and the fishing examinations. I let him enter first as I only popped over from Debrecen whereas he travelled all the way from Pest... After our mosquito pupae-hunter sorted out his ten-minute official affair, I entered the office of my host, which muchresembled a mini-exhibition of a local bio-patriot. A chronological display of Postcards depicting Lillafüredet with lake Hámori on one side, with a map of Borsodcounty,bearing pictures of the localfishfauna, andartisticillustrations of nature, on theother side. Over the sunny desk, trophies of trout and walleye, on the desk, stacks of documents... -Thank you very much for sparing the time among so much work... Sorry, Balázs. But we have a poisoning case on the Hejõ, (a local stream originating in Miskolc at Tapolca that flows directly into river Tisza - the editor.) We received the report in the morning. We tried to get to the bottom of it as much as possible, but I've got the time for the interview now, we can begin. -Do you remember the first time we met? No, sorry. I'm surprised you ask. -More than ten years ago, on a similar spring day, just like today, I was fishing out of season on Garadna. A youth of the flatland not knowing anything about the world of mountains wandering about, when two large Naples Mastiffs commanded me out of the water and did not let go of me until their owner arrived. That was you. No, no, it wasn't me; it was one of my colleagues. -So you do remember. You're right, you arrived only later turning my capture into an informative discussion. I received such an interesting and enthusiastic account of trout that for many years on, I was the one to open the official fishing season on Garadna until I turned towards larger waters. But my fate as a fisherman was sealed here, forever bound together with fly-fishing. It was then that I realised that trout are not a duty but a professional passion for you. How did you meet the trout, what captured you? -It was by chance. I mean trout were by chance, fish weren't. I was born in Erd and I spent my childhood by river Danube. We lived half a mile from the river and at the time I was attracted to netting not fishing. Then in secondary school, one of my teachers, Dr Szerényi Gábor, played a dominant part in implanting the love for nature in my heart and soul.The next phase was the University of Agriculture, Gödöllõ. I graduated in '82, I wrote my thesis on the breeding of fish. At the time, finding a job was based on contracts with and applications to farms and cooperatives. There were no fishing positions listed and I didn't want work with cows or pigs. So I packed my rucksack and tent and left for the hills and mountains of Zemplén and Bükk, where I had already been longing for and known a few 'wet' places and farms. So I grabbed a journal about the fisheries of Borsod County and knocked on every door where there was water and fish. I was encouraged everywhere but had no high hopes about the 'we will notify you soon' letters. Having grown tired in my trekking, I finally walked up to the Trout Fishery of Lillafüred, where my predecessor said he would be retiring in six months and told me to discuss my case with the director. He was not in, of course, travelled back home to Zala County. By then, I had already sent home most of my stuff. I only had my sleeping bag and my butterfly-net, but I would surely wait even though I got soaking wet in a thunderstorm in Zemplen. Battered, covered in mud up to my neck, I knocked on the door of the director a few days later. I didn't dare to enter, you knowplush carpet, beige leather sofa, there I was standing, in my boots,unshaven. Despite all this,we had a splendid professional discussion and at the end he asked me when I could start. I took up work on 15th of July, '82, and have been working here ever since, at the trout fishery, built on the Garadna in 1933 -A lot of water has gone down the Garadna since then, what has changed in the fishery, and happened in the community of fishermen and with regards to trout? A lot has changed. I inherited a tattered fishery, with ruined ponds, cracked concrete pools, weedy paths, seven truckloads of rubbish, and poor production. At the time it took 3 years for the fish to reach market size, now it takes 12-14 months; annual output has grown from 1 ton to 13-14 tons, in a pristine, well-equipped environment. Native brown trout are only bred here in Hungary and there are three genuses of rainbows. -How pure are these in terms of genetic stock? Since these first arrived in Europe in the 1800s, mixing, or crossbreeding is complete... It's true. In their homeland, in North America, each river has its own variety with distinct marks. I have managed to keep and breed them all separately with surprisingly good results, moreover, the different breeding seasons also help. Steelheads breed from January to March whereas the kamloops in November and December.              (Meanwhile, another important call, the pollution must be discussed.) -By today, the duties of the County Fishing Superintendent also burden your shoulder. In your work, you often meet fishermen, farmers, and you also take your share in stocking. Within your area, how much do you think trout-waters are appreciated? To what extent are opportunities utilised? In terms of waters, Borsod County is absolutely wonderful. There is a wide range, from crystal clears mountain streams, through small rivers like Bódva, Sajó, Hernád, Bodrog to large flows such as Tisza. One can find huge mountain reservoirs, for instance: Lázbérc, Rakaca, Hámori-tó, and there are also numerous artificial ponds and countless cut-off river-branches. The County cannot take pride in large trout-waters, however, there are a few suitable streams in the chalks of Aggtelek, in Bükk and Zemplén as well, where unfortunately the native stock is weak. Partly due to the drought of the past years and those responsible for water management are also at fault. My heart aches when I must mention Jósva, which could be the best trout-stream in the country. The Aggtelek National Park, as supervisory authority refuses to permit stocking. -Whose responsibility is it and what could be done for the waters? I guess, it depends on the managers of the water, mostly. Even in such small waters, adequate conditions could be provided. In the good old days, there were wardens, who had to fell a tree into the shallows of the stream to enable nature to create shelter for the trout and nymphs. He would build pools where trout could grow. -What do you forecast for the future, in a world without wardens? Mainly, with the new EU regulations affecting our lives. Legislation has been harmonised with the EU norms so I don't expect great changes there. Maybe, the one change that will take place, or at least I hope, is that fly-fishing will get into the limelight more and more, and with this a new attitude will develop in the public. In my opinion, fly-fishing is the method closest to nature and probably also the least invasive. -Gyuri, let us stick to legislation for a bit. You are said to be stubborn and willing for no compromises when it is about trout. You did raise your voice when the rights of rainbow trout were infringed.   We could put it that way, but we should not. When the rainbows rights for peaceful breeding were reduced, I was simply trying to protect local brownies. In the past, the fishing season began only in May. It has changed so fishing is allowed from the first of January. I don't know whoever invented this, but he sure had no idea about the trout stocks of Hungary. Brownies in the streams of Zemplén and Bükk, regularly breed even in January. With these new regulations, we have ruined this as ban is lifted with 31st December and the mating and breeding fish can be caught, thus reducing present stock further. And should we catch people fishing illegally, they claim to be fishing for rainbows and not brownies as there is no ban on those. Practically, we have managed to achieve that our own native brownies will be harassed all throughout the year. -We have another native species that unfortunately has become a rarity within the current borders of Hungary: the grayling. The grayling has been declared a protected species, thus, no fishing for it is allowed. Even though there are typical grayling waters, such as the upper stretches of Hernád and certain parts of Bódva. I have visited Felvidék (now Slovakia - the editor) and Transylvania, and even in tiny, Garadna-size streams, I could observe grayling, and fishermen caught sizable ones. Once it is protected, from the perspective of fishing, it is dead. I have made several attempts to acquire grayling eggs so we could hatch them, and after obtaining the necessary permits from the authorities, we might be able to restock it. There might be a chance. -Your knowledge and expertise have their sources not only on the old continent and in Borsod, but in your pursuit of trout you have got as far as New Zealand. Yup, I've had the opportunity of spending a month in New Zealand, visiting fisheries and hatcheries. Trout breeding is a bit different there, but they are also trying to protect native species. The isolation of rainbow waters is rather tight, yet in crossbreeding, they are much more advanced. -What could we utilise from their practices? We don't have to go as far as that. I was lucky enough to study or venture into similar fields in Norway and Sweden as well. It is enough to go back a few years only. To the times of Baron Sándor Szurmay, and keep in mind the husbandry that grew its roots then. If we grew a bit more attached to these waters, became local patriots, if every single fisherman could contribute to this cause by collecting the rubbish or building a pool, this would be a flourishing culture. There is a foundation, with very limited financial resources, the 'Save the Trout and Trout-waters of Hungary Foundation, (MAGYARORSZÁGI PISZTRÁNGOS VIZEK ÉS PISZTRÁNGOK MEGMENTÉSÉRE ALAPÍTVÁNY); what they started should be carried on... -When you are not on poisoning cases or study trips abroad, but here at home in Lillafüred, how do you spend your days? I get up very early. I am usually up-and-about at half past four or five. In the hatching season - which lasts till the end of February - I begin in the hatchery, check all the tubes, the waters and inspect the water-flows at the locks at the ponds. This is so time consuming that afterwards I must attend to my familial obligations, get my children ready for school, breakfast... Then, back to the fishery with full force. In breeding season, as we do not use hormone therapy, I must inspect every single mother-fish, which one has mature eggs, and if the time has come I squeeze it out and we fertilise them. Then, the eggs must be cherished for at least 40 days as trout eggs hatch very slowly. Dead eggs must be handpicked, the rest disinfected. This is a full time job from December to hatching. When in spring, they finally hatch, grow stronger, moltling must bed fed every half hour, hour. Throughout the year, they grow almost day by day, so each pool must be selected according to size four, five times. Trout are predators and if the bigger one can force its smaller brethren down its throat, it will. Besides all this, there is the 70-year old fishery, which requires quite a bit of maintenance. -If we are talking about the fishery, it must be mentioned that this is not a mere fishery but also a popular tourist and fishing destination. Offering grilled fish, pleasant surroundings for a hike or a train-ride in summer. Indeed, we offer several other services, as fodder prices have increased so much that only by selling live fish, we would not be able to carry on. The more processed a product is, the easier it becomes to sell it. Let me emphasize our unique, smoked products and our popular grill bar. -Now that you've mentioned, I must get the recipe... The essence is that the trout-just-out-of-the-water is seasoned with eight different spices, rolled in two different flours and prepared in 8 minutes. Golden, it is served on your table. We can afford a touch of science this way. This allows us to do a bit of research on crossbreeding and can contribute to fodder experiments as well. -That sounds interesting. What hybrids have you got? Why is there a need for crossbreeding experiments? Ultimately, this is a professional matter since these fish are all barren. Thus they do not need invest energy into breeding organs, but can build up muscles. They usually tolerate oxygen level better, and are more resistant than brown trout. The crossbred version of brown and brook trout is the tiger trout. The crossbreeding of rainbows and brookies is the marble trout. -Whoops, I have had mistaken ideas about this so far. Having visited the waters of Slovenia several times, I heard myths about 20-pound marbles. Without exception, including sources on the Internet as well as local brochures for tourists, the story about the marble trout that it is the native trout of river Soca. What is the truth? Isn't it like that? Nope, it is not like that, although crossbreeding can occur among natural circumstances as well, but as a breeder with twenty years of experience, I am forced to say, it is highly unlikely. Moreover, as these are hybrids, the rate of genetic defects is high, and so is the mortality rate of the hatch. But, the growth rate is extreme, and the remainder become fully developed, strong adults. So the aforementioned fish are likely to be 'produced' in fisheries just like my tigers. -I've had the chance to fight them in Garadna. Not bad. Not at all. Very powerful and at least as beautiful. A true sports-fish, as it is not picky, incredibly aggressive and grows twice as much in a given time-span than the other trout. -I haven't been around here for a long time. In such drought, even the large rivers shrink to a mere trickle. What's the situation like in Garadna? We still have the old fishing season schedule as we have been declared a protected area, so fishing is only allowed from 2nd May. Annually, 2000-2500 trout are stocked in the stream. Continuous stocking is practically bi-weekly. The near vicinity of the fishery solves the problems of transport and makes stocking easy. We've also had our share of the drought, so we build smaller pools to provide space and shelter for the fish. Fishing can still be enjoyed in clean, respected environment. We walk along the stream ourselves to collect the rubbish. -Finally, let me ask you about your book recently published. Is the 'Breeding and Fishing of Trout' your first book? Yes, this is my first independent book. -I've read it not only as a fisherman but also as a fellow professional. I really liked it, and although I read through everything that is printed in Hungarian about trout, I've found several novelties in it. Among my acquaintances, it is very popular. I'm happy for that, but the first sales results do not show this. Anyway, I wanted to write a book that is dissimilar to today's bestsellers, impressive, glamorous on the outside, poor and nonchalant on the inside. -It is dedicated for your two wonderful children. And whom else would you recommend it to? I hope I have managed to publish a book that is easy to understand yet was written according to rigorous scientific standards. Our latest scientific experiments are also included. A curious pupil or student can gather the necessary knowledge from it, if they read relevant chapters on the development of the egg or the larvae.The pictures and illustrations are alsovery informative, the first of their kind in Hungary,I made them myself. Unfortunately, our gastronomic culture is a disgrace, it got stuck at around fried carp and fish-soup. I put the best trout recipes in as well, and I also paid attention to the fishing, more specifically, the fly-fishing of trout. -Working on something new? Yes, currently I am working on a new book, about three quarters are complete, on the waters and the fish fauna of Borsod-Abaúj-Zemplén County. Of course, a lot of useful information on fishing will also be included. Even professional fishermen will find it useful, I hope, as there will be parts on opportunities of stocking, information on what can be stocked where with the best result. The only problem, as always, is that there are no sponsors for publishing, although 20 years of work has been invested into this book. I wish you the best of luck, and Thank you for the interview. Would you sign my copy? I received a very kind note from the author. Thank you again.
Miskolc, 2004 március