A
rendes riporterek az interjú előtt felkészülnek és a kérdezett biográfiájának
mérföldköveit, sikereit, tanulmányait említve vezetik fel a beszélgetést.
Természetesen
nekem is megfordult a fejemben, hogy alaposan érdeklődjek Tamás felől, és a
nagykönyv szerint kezdjem vele az interjút, de attól tartok, hogy túlságosan is
meghatározná a beszélgetés további fonalát. Amúgy is! Kihez nem jutott el a
tavasz Michelines szenzációja? Első sorban Széll Tamás, horgász-emberre vagyok
kíváncsi.
–Tamás!
Kérlek, mondj helyettem te pár szót eddigi életutadról. Mik voltak eddig életed
meghatározó mozzanatai?
Életemet nagyjából így tudnám összefoglalni: Nagyhal,
Hagyomány és Evolúció I., Hagyomány és Evolúció II., Még nagyobb hal, Michelin
csillag, Annál is nagyobb hal, Bocuse D'or.
-Oké. Akkor pár szónál kicsivel többel…
Válogatós, ”rossz-evő” gyerek voltam, mégis szakács
lettem, amit nem bántam meg. Sőt!
Érdekes, de nem emlékszem honnan jött az ötlet, már
kisiskolás koromban megfordult a fejemben, hogy szakács leszek.
A horgászat még régebbre nyúlik vissza, egész óvodás
koromig. Nem volt választási lehetőségem, rendszeres vízpart látogató családban
nőttem fel. A sors fintora, hogy míg apám abbahagyta a horgászatot, addig én
elégé mániákus szinten űzöm. Életem hobbyjává vált. Nagybátyám viszont
partnerem, ő is fanatikus horgász. Ő terelgetett ezen az úton, sokat
köszönhetek neki.
-Hogyan „terelődtél”, milyen fogási módszertől melyik felé? Amint
a képeid nézem, fekete sügéritiszben’ szenvedsz.
Nagybátyámnak Tasson volt nyaralója, nyári szüneteket
rendre ott töltöttem. A tassi horgászoktól sajátítottam el az alapokat, és
tanultam a horgászathoz nélkülözhetetlen alázatot.
Vízpart, erdő, mező, öreg horgász szakik a csibész
praktikáikkal minden műfajban… Csodás évek voltak, nem is vágytam sehova
nyaranta, csak Tassra! Mindenféle módszerrel fogtuk a halakat, szezontól
függően. Hajnali keszegezések, déli napsütésben balinokra pergettünk, ősszel
pontyoztunk, mikor pedig nagyobb lettem, májusban kutyogattunk, ha meg mindent
untunk, babahallal sügerek százait fogtuk a stégek alól az ottani srácokkal,
vagy éppen grilleztünk... Aztán felnőttem, szakács lettem "tengernyi
idővel" megáldva... Nagybátyám, nyugdíjba vonulásával átpártolt a jóval
komfortosabb Velencére.
Megindult a karrierem, és ezáltal, horgászládám
tartalma is komolyabbá vált. Horgászni már nem volt időm, ha netán
"vízhez" jutottam, igyekeztem a lehető legprofibban horgászni! Ha
kevés időd van pecázni, nem megengedett a betli! Feedereztem, és matcheztem
leggyakrabban.
- Úgy érzem versenyt futsz az idővel ...
Aztán tovább szűkült a szabadidőm. Az etetésre szánt
órák luxusnak számítanak, az órákig tartó szertartás szerű etetőanyag
bekeverés, horgászállás felépítés, szerelékek elkészítése és még sorolhatnám.
Gyorsabb, pörgősebb módszerhez kellett nyúlnom, így
kezdtem el 2006 végén pergetni.
Későn kezdtem el! Berobbant a módszer! Nagyon
megtetszett, és eredményesebb is voltam, mint azelőtt bármivel. Megszűnt az
órákig tartó pakolás, utazás, egy szál bottal, pergető táskával pillantok alatt
megközelíthető a Nagy Duna, hetente akár többször is 2-3 órácskára. Jöttek a
süllők, balinok... Ritkán betliztem!
Aztán egy véletlen folytán egy apró bányatóban
feketesügérre "akadtam". Jól mondod, valósággal megfertőzött!
Annyira, hogy azóta a horgász felszerelésemet és műcsali arzenálomat is hozzájuk
formálom.
-Kedvenc csalid?
Mindig az, amivel éppen halat fogok, de csak azzal
fogsz, amit éppen dobálsz. Örök dilemma...
Jelenleg éppen O.S.P Bent Minnow, a favoritom, imádom
a mozgását. Deps Realiser Jr.,-nak is remek a mozgása, viszont a legelső, és az
egyik legnagyobb feketémet is egy Mepps piros ötös Agliával fogtam. Legnagyobb
balinom pedig, 7-es Aglia áldozata lett. Legnagyobb dunai süllőimet pedig
Rapala Husky Jerk 14GFR-el fogtam, balinjaim zömét pedig Rapala SSR 7SD adta,
még akkor is, mikor minden más csali süket volt!
Ezek mind műcsalik, az esetek 99%-ban már csak
pergetek. Túlnyomórészt fekete sügerekre. Imádom őket!
-Brutális
leszek! A konyhában is?
Szakácsként
milyen viszony fűz a halakhoz?
Feketét
még véletlenül sem vinnék haza, értékesebb, ritkább Ő’ annál, hogy serpenyőben
végezze!
-Valamiért
fogadtam volna erre a válaszra…
Közvetlen
környezetem és családom úgy könyvel el, mit: "hibbant horgászt, aki sosem
fog halat"…
Persze!
Ritkán viszek nekik. Azért mert szakács vagyok minden halat meg kéne főznöm?!
Ez
egy hobby, ahol nem a zsákmány leölése a cél. Évente egy-két süllő, meg néhány
alkalommal, halászlére való keszeg, ponty, ami a konyhába kerül. A több kilós
keszeg zsákmányokból is csak ötöt-hatot viszek haza, amit még aznap kisütünk,
és csak akkor, ha van kedvem pucolni, vagy akad, aki elvégzi helyettem.
Fagyasztóra végképp nem "dolgozom"! Halat lefagyasztani
szentségtörés! A halhús 70-80%-a víz, pont a lényegét tennénk tönkre.
Rokonoknak,
szomszédoknak sem áll módomban osztogatni - mint régen volt szokás. Fogjon
mindenki magának, ha tud! C&R horgászom, fotó, aztán mehet vissza
sértetlen!
-A
gasztronómiai trendek viszont határozottan a halas ételek felé viszik az
éttermeket, homár, fésű kagyló, ton és ördöghal, ezek mind szerepelnek az ONYX
ajánlatában. Elkerülhetetlen, hogy ne készíts tengeri fogásokat. Édesvízi halak
közül egyedül a pataki szajbling „érdemelt” michelin csillagot…
Mi
a véleményed, (itt a szárazföld legbelsejében) a sea food „létjogosultságáról”?
A
helyzetet jól látod. Szerintem több tényező is ellenünk játszik! Magyarországon
eleve kevesen esznek halat, a külföldiek meg nem fogyasztják az „édes tavi
halat” leszámítva a pisztrángféléket azok mégis csak „élő víziek”. Halászlé,
rác ponty, a harcsa bármilyen formájában csak nekünk étel. A külföldi szerintem
nem is érti… egyszer saját szememmel láttam sok-sok éve, mikor a vendég ledobta
a földre a falatot amint tudomására jutott, hogy harcsa, azaz "catfish"
van a villáján. Ha már a halászlénél tartunk, megemlítem a bouillabaisse-t,
caldeirada-t amiket ismernek, de ezek eleve tengeri "halászlevek".
Nehéz a friss tenger-ízű halakkal szemben a szálkás, sokszor pocsolya ízű
ponty, harcsa. Súlyos gond a csökönyös előítélet, és a sokszor jogos
bizalmatlanság a hal minőségét illetően.
Szerintem
problémává váltak a "balatoni fogas", meg a "tiszai harcsa".
Csak fogalmak, ezek (már) ugyanis a valóságban nem léteznek, nincs kereskedelmi
értékük, csak nekünk, horgászoknak jelent valamit. A hazai halasoknál hitvány a
piaci minőség!
Az
összes általad felsorolt tengeri áru, egy email váltást követően 24-48 órán
belül a konyhán van frissen, tetszőleges mennyiségben, többé-kevésbé
problémamentesen. Homár, 8db, 20db, 5kg, 25kg? Nem számít! Mindig van, több
méretben és fajta is.
Próbálj
meg rendelni, 1db 2.5-3kg-os MAGYAR FRISS FOGAST. Kiröhögnek!
Pedig a süllő, és azon belül a
"balatoni süllő feltámasztásában" látnék fantáziát. Az még talán
versenyeztethető lenne a "sea fishekkel” szemben. Még ha a dunainak
százszor jobb is a szerkezete, és az íze. De elárulom, én is jobban kedvelem a
"tenger ízét".
-Halakról
és konyháról beszélgetünk. Mi lesz otthon karácsonyi menü?
(de örülnék ha pisztrángféle lenne…)
Na,
azt mindjárt gondoltam, hogy neked tetszene! De nem valószínű.
Halászlé,
rántott ponty, töltött káposzta a sztenderd gyerekkorom óta. Idén is az lesz,
és tíz év múlva is. Anyukám készíti.
A
többi változik az utolsó pillanatig. Lehet, idén beújítok a menübe egy kis
fehérboros-fokhagymás fekete kagylót...
-Kérlek
oszd meg a receptet!
Amikor
elhatároztam, hogy szakács leszek a nagybátyámtól kaptam a tizennyolcadik.
születésnapomra egy üres mappát, hogy majd abba gyűjtsem a receptjeimet. Ez a
mappa mára dugig van, már nem használom, emlékbe őrzöm. Ennek a mappának az
első oldalára "előszóként" írt nekem egy bográcshalászlé receptet.
Ami egyébként tökéletesen korrekt módon van megírva a maga finom stílusában,
szóval nagyon is működőképes. Egyik kedvenc receptem, már a szövegezése miatt
is érdemes lenne leközölnöd, de sajnos most nem tudom rendelkezésedre
bocsájtani, inkább megosztok, egy saját receptet Örülhetsz, szajbling recept,
persze pisztránggal is elkészíthető.
-Ha
megküldöd mailben, külön önálló cikként jelentetném meg.
Végezetül
eléggé személyes síkra térnék…
A
Michelin csillag odaítélésével, „sztár-szakáccsá” váltál, a különféle magazinok
és még a híradók is veled, veletek vannak tele. Hogyan éled meg ezt?
Nem
kedvelem a "sztárszakács" jelzőt, szerintem ez egyenlő a haknizással!
Az
első 2-3 hónapban a média minden formájától megkerestek minket annak ellenére,
hogy hírhedten nem kedvelem ezeket a felhajtásokat! Szabina sem. Aztán elcsendesedtek.
Minden csoda három napig tart...
Sztárszakács?
Az élő, kétkezi munkában hiszünk. Az olyan alkotó munkában, aminek a megítélése
minden délben és este megtörténik az alapján, hogy mi van a tányéron. Ha a
tányéron bizonyítunk, az már hosszú távú befektetés, ami jóval kifizetődőbb, és
kétségbevonhatatlanabb produktum, mintha a csapból is Szabina, vagy én
folynék...
-Látom sietnél, utolsó kérdés. Ez az interjú Veled készül, de úgy
érzem mindenképp beszélnünk kell Szulló Szabináról, hisz a munkája jócskán
benne van a sikerben, és ő a, -az …
-Nem a Columbo felügyelőt akarom játszani –Szabina sem
hallja-, tényleg ez-az utolsó kérdésem: legközelebbi pecázásod? Hol, mikor,
mire, kivel?
Következő horgászatom egészen biztosan csak a Bocuse
verseny után, vagy remélem fogalmazhatok így is, a két Bocuse verseny között
lesz!
Leginkább sügerészés, valamint a Nagy Dunára is több
időt szeretnék szentelni. 2011-ben a dunai süllőim száma: nulla darab!!!! Nem
volt rá időm.
Egyébként több mint húsz éves horgász pályám alatt,
minden műfajt kipróbáltam a bojlizáson és a legyezésen kívül. Előbbire soha
életemben nem volt és nem is hiszem, hogy lesz affinitásom, utóbbi pedig még
Szabinának is tetszene…
Csak kéne ismernem hozzá egy, a műfaj kiváló művelőjét,
hogy elvigyen magával!
Ha érted mire gondolok... (széles mosoly)
-Őööö…
ha nem is annyira kiválót, de tudok valakit. Számomra öröm, ha megoszthatom
veled a műlegyes horgászat szépségét.
Köszönöm,
a beszélgetést és a receptet. Áldott karácsonyt kívánok, jövőre sok horgászást zsinórszakadásig!
Én
köszönöm, jól esett életem két hivatásáról párhuzamban csevegni.
Eddig a legjobb interjú, amit olvastam Tamásról! A Magyar Konyhában lenne helye.
VálaszTörlésPanna C
VálaszTörlésEgyetértek Veled!
Ennek a Magyar Konyhában lenne a helye!
Nana! Ennek az interjúnak nagyon is itt van a helye! ;-)
VálaszTörlésNem akarom ismételni az előttem hozzászólókat, de ez az interjú a lehető legkerekebbre sikeredett! Szeretem, ha egy írásnak van eleje és vége, na meg persze a kettő között tartalma is :) Gratulálunk!
VálaszTörlésNagyon jó interjú és örülök is, hogy nem a megszokott kérdések és a megszokott kérdezz-felelek hangulat állt össze ebben az interjúban! ;)
VálaszTörlésBután fogalmaztam, bocsi. Arra gondoltam, hogy a Magyar Konyhában is megállná a helyét. Tényleg nem sablonos, sokkal közelebb került Tamás.
VálaszTörlésVégre két értelmes és azonos érdeklődésű ember között létrejött interjú, széles körben értelmezhető formában!
VálaszTörlésKöszönjük!
Jó volt olvasni. Örömmel látom, hogy nem csak én nézem hülyének azt a horgászt, aki képes egy halat lefagyasztani. :-O
VálaszTörlésAhol az utolsó képen áll Tamás, akadt süllő... pár éve. Ha egyre többet dolgozik, a pergetéssel is mind nehezebb dolga lesz, mert a fővárosi helyeken vészesen megritkult a hal.
VálaszTörlésAzzal biztatom magam mostanában, ha úgyis visszatenném, tulajdonképp oly mindegy, hogy fogok-e...
Köszönjük szépen, mind a kettő Horgászó Séfnek :-). Minden sorát élveztük, Tamás nagyon szimpatikus sztár chef!
VálaszTörlésHol a recept? És köszi, ilyen jó beszélgetést rég olvastam vendéglátásban! Én is arra gondoltam, hogy újságban is lenne helye :-)
VálaszTörlésSia!
VálaszTörlésItt a recept >>> http://horgaszosef.blogspot.com/2011/12/szell-tamas-receptje.html