2012. április 8., vasárnap

"MI AZ IGAZSÁG?"

kép a Passió-ból
2000 év! Semmi nem változott. A helytartók- most is kezeiket mossák. Ki az érinthetetlen? Persze legyen a felelősség másé, a csürhe nép választ, mindig Barabást . Semmi nem változott. A 30 ezüstpénz, csók- árulás, háromszor is megtagadnak, gúnyolódó pribékek, bírák …mi van azzal az első eldobott kővel?
Felkent papok’ vért akarnak, áldozatot, jó biznisz-nehogy kétkedj! Nehogy tagadd, Jézus mit tett….szegény IMF nem volt még akkor, mikor ostorral kergette a hasonlókat. Az Istenadta szélsőséges. Minden esetre az oltár már akkor ketté repedt ...

Semmi nem változott? Csak a megvilágítás… neve már nem is Jézus, hanem Krisztus. Halála a (gúny) neve, szimbóluma a kínzóeszköze.Új szövetséget hozott, mégis az Ó, a lejárt régi a lényeg. Legfeljebb a Pápa lábakat mos, a szegények gyámolítója, a következő húsvétra felosztja az egész egyházi vagyont, a rászorulók közt. Szent Ferenc elbújhat. Kajafással összekacsint, Saul rabbiból apostol lesz, persze a damaszkuszi út! Hát hogyne! A napkeleti bölcsek királyokká lettek, nehogy mágus kerüljön a keresztfára, az áldozat a zsidók királya legyen… kit vált meg? Kinek a bűneiért? Mi ez?

Szép húsvétot! Reményt, Feltámadást!
Csak Őt nézd, hámozd ki 2000 évből! Mi az igazság?


6 megjegyzés:

  1. Szép húsvétot neked is Pupa!
    Krisztián

    VálaszTörlés
  2. Krisztián, köszi a jókívánságot, engedd meg, hogy nem egy keresztény Nobel-díjas ember versét "adjam" viszonzásul.

    Günter Grass:
    Amit el kell mondani

    Miért hallgatok, miért hallgattam el oly sokáig,
    mi nyilvánvaló, haditervekben kifőzött
    elmélet, melynek végén mi, a túlélők
    legfeljebb lábjegyzet lehetünk.

    Ez az állítólagos első csapás joga,
    mely kioltaná a szájhősök igájába
    szervezett és irányított iráni tapsnépet
    csak azért, mert e hatalom árnyékában
    atombomba építését vélik látni.

    De miért tiltom el magam,
    azt a másik országot, hogy nevén nevezzem,
    ahol évek óta – bár titkon – hatalmas
    nukleáris erő dagad, ám minden
    ellenőrzés híján?

    Általános csend honol e tény felett,
    mely hallgatást magam is elfogadtam,
    e csend nehéz hazugságom, kényszerem,
    hiszen azon mód, mikor megtöretik,
    az ítélet – „antiszemitizmus” – készen áll.

    Most azonban, mikor hazám, melyet
    saját ősbűne követ utánozhatatlanul, és azt
    újra meg újra rajta számon kérik,
    csakis üzletileg persze, ügyesen forgatott
    szóbeszéddel jóvátétellé nyilvánítottan,
    egy további tengeralattjárót ad el Izraelnek,
    egy olyat, melynek tulajdonsága mindent
    elpusztító robbanófejeket célba lőni amoda, hol
    bizonyítatlanul egyetlen atombomba volna,
    melynek majd végső bizonyossága az aggodalom oka,
    mondom, mert mondani kell.

    De miért hallgattam eddig?
    Mert úgy véltem, származásom
    soha le nem mosható szégyenével
    tiltja a tényt, igazság mondását
    Izraeltől elvárni, ez országtól, melyhez kötődöm,
    s kötődni fogok.

    Miért most mondom,
    öregen, utolsó csepp tintámmal:
    Izrael atomhatalma veszélybe sodorja
    a világ amúgy is törékeny békéjét?
    Mert ki kell mondani azt,
    ami talán holnap már késő lehet:
    mi – épp eléggé terhelt németek –
    gyaníthatóan bűnsegédek lehetünk,
    a szokásos mentegetőzések pedig
    erőtlenek.

    Beismerem: nem hallgatok tovább,
    mert elegem van a Nyugat álságából,
    és csak remélhetem, hogy sokan
    törik meg a csendet, mert a közelgő
    veszélyt elkerülendő, az ezt okozókat
    fel kell szólítani erőszakosságuk megszüntetésére,
    követelve, hogy állandó, meg nem
    akadályozható ellenőrzés mellett
    az izraeli atomerőt és
    az iráni atomberendezéseket egyaránt
    nemzetközi hatóság felügyelete,
    és e két ország kormánya tarthassa szemmel.

    Csak így segíthetünk Izraelnek és Palesztinának,
    mi több, minden embernek, kik ezen
    az őrület bitorolta területen
    szorosan egymás mellett,
    egymásra acsarkodva élnek, végül
    magunkon is csak így segíthetünk.

    (Fordította: Szutrély Péter)

    (Megjelent a „Süddeutsche Zeitung” 2012. április 4-i számában, majd a világ számos vezető lapjában.)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon elgondolkodtató, amit írtál. Húsvéttal kapcsolatosan nagyon összetett és egyelőre megfogalmazhatatlannak tűnő gondolatok kavarognak bennem. A Mel Gibson-féle Passiót minden évben megnézzük ilyenkor. Félelmetesen jó film, hihetetlen képekkel. Sok olyan összefüggésre világít rá, ami felett amúgy valószínűleg átsiklottam volna.

    Günter Grass verse jó nagy vihart kavart a németeknél meg a "kiválasztottaknál". Újabb példa arra, hogy hazug világunkban az igazság mennyire tud fájni annak, aki bűnös.

    VálaszTörlés
  4. Bakker. Ezt a verset tegnap este akartam felrakni blogra. ejjjjjjjjjj

    VálaszTörlés
  5. Atttyyy!
    mi az akadáya? :-)
    tedd felllll míg be nem tiltják!!!

    VálaszTörlés
  6. Érdekes ez a feltámadás, újjászületés dolog. A szív és a lélek még élni akar, sőt most akar csak igazán, mert eddig mindent megtett azért, hogy elpusztuljon. Most azonban az utolsó szalmaszálat megragadva, ahogy egyre feljebb húzom magam a gödörből, innen már tisztán látszik a következő két lépcsőfok a HIT és a REMÉNY! És ha ezek mellettem állnak, márpedig sziklaszilárdan, azt tanúsíthatom, akkor semmi sem tántoríthat el. Már nem én vagyok a fontos. Most az számít, hogy ugyanazt a HITET és REMÉNYT továbbadhassam azoknak, akik enélkül fuldokolnak, haldokolnak. Talán Pupa te már ismersz valamelyest és tudod miről beszélek. Sőt, szeretnélek megnyugtatni. Hidd el, hogy komoly katarzis előtt állunk mi magyarok ugyanúgy, mint az egész fejlett nyugat. És egyetlen egyszerű fegyverrel fogunk megnyerni minden eddig vesztesnek hitt csatát. Mégpedig SZERETETTEL, mert csak az az egyetlen érvényes fegyver a gyűlölettel szemben, nincs más és nem is kell.

    "Minden születés véres.." /Hobó/

    Áldott Húsvétot mindenkinek.

    VálaszTörlés