"NINCS TÖBBÉ FÉLELEM..."

Kapcsold be az írás alatt a zenét, nézd a képet és mikor jön ez a refrén kezd el olvasni!

"Nincs többé félelem és nincs többé halál.
A tér és az idő most egy szelíd gömbbe zár.
Nem izgat a jövő, és nem fáj már a múlt.
Minden önző mozdulat egy közös nagy harmóniába hullt."

Álmomban már többször jártam itt. A vízesés felett közvetlenül a forrás van, nem sokkal lejjebb pedig egy sekély tóvá szélesedik a patak. A kristálytiszta tóban, tonnás fehér sziklák tespednek, simára kopott tetejüket moha borítja, lent sárga színű sebes pisztrángok húzódnak az oldalukhoz. Péreket, csak a vízesés környékén látok.

Szitakötők és kérészek táncolnak a vízen, néha lekapja őket egy hatalmas szivárványos pisztráng. Egészen a tó közepéig száraz lábbal is eljuthatok, ha a megfelelő sorrendben ugrálok át egyik mohás kőről a másikra.

A tó vége már egész mély, de így is kivehető az összes fehér kavics az alján. A lenge erdő fái itt-ott teljesen átengedik a napfényt...a végén összeszűkül és hasonló vízeséssel folytatja  tovább az útját a víz. Néhol szilaj patak, zúgókkal máshol pedig szelíden kanyargós folyócska. Pár órai járásra tudom, hogy ott a pisztrángtelepem...

Álomból ébredek, de a dal továbbra is szól...