Brutális orgonaillattal indul a május és annak a futó növényként viselkedő lila akácnak is is olyan illata van, hogy a régmúltba repít. Ismerős, kellemes érzéseket kelt. Futni, pedig bomba jó a tavaszi levegőben.
Horgászni sem rossz. Bár esetemben túlzás horgászatról beszélni. Rendbe szedtük Koppánnyal a felszereléseinket és közben rájöttünk, hogy 2009-ben horgásztunk utoljára. 6 éve!
Nem viccelek. Hiába láttok a tv-ben horgászbottal kezemben. Az teljesen más. Az film. Erről beszélgettünk Miki barátommal. Ott a vízparton, teljesen mással van tele a fejem. Szerkesztek, a plánokat figyelem, az operatőr munkáját, keresem a lehetséges storyt , közben egyre inkább érzem a kényszerű halfogás nehezedő súlyát. ...de szeretem az egészet. Olyan jó mikor a végén egy filmmé válik az egész hajcihő.
Kéne már egyet horgászni is. Átszellemülten, a természettel egyé válva, képrögzítés nélkül, cserkelni a halakat úgy, hogy az élmény csak az enyém legyen, önzőn eltenni valahová hátulra egy memória-zugba, hogy néha kellemesen törhessen felszínre mint az emlék-illat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése