MÁSODIK

A With Pupa - Lota, lota  második helyezést ért el a kategóriájában. Jól esik a szakmai elismerés, ha Matyinak a film operatőrének épp nem lett volna koncertje, akkor biztosan együtt ünnepel Gézával és velem. Géza is kulcsfigurája a filmnek, hiszen az ő hiteles szereplése és szakértelme nélkül nem tudtuk volna kamera elé csalni a ritka és rejtélyes életet élő halfajt: a menyhalat.  Gergely Roland Sláger TV-s kollégámnak is köszönettel tartozom, aki precíz  munkájával és a pisztrángfüstölős jelenetekkel segítette  a filmet. Köszönöm kisfiamnak Dömötörnek!

Köszönöm azoknak az embereknek is akik segítsége, barátsága nélkül nem sikerült volna idáig elvergődnöm: Rockenbauer Pálnak (+), Zákonyi Botondnak és Kátay Robónak a kezdetekért, Radu Morarnak a lehetőségért,

Deák Tamásnak - tiszteletbeli örökös operatőrömnek- , Walter Péternek, Rozgonyi Jánosnak, Gerócs Balázsnak és még jó néhány incognitót kérő szakembernek!

Magáról a filmről nem is írnék, mert a szép forgatási emlékek mellett rengeteg keserű pirulát nyeltem vele és amúgy is írtam már ( http://pupalife.blogspot.hu/2016/05/godollofeszten-ujra-kutyabol-szalonna.html ) hogy valóságos "üldöztetésen" ment keresztül ez a film. Talán ezért is van bennem az elégtétel vibráló érzésén túl némi szomorúság.

Nem nevezem meg azokat a szakembereket, döntéshozókat akik egyértelmű első helyre pozicionálták a lotát, annak ellenére, hogy az első helyet az általam is becsült Kiss Róbert izlandi filmje kapta... Juhász Árpád a filmfesztivál "első számú" szaktekintélye, bevezetőjében épp a drónos felvételek semmitmondó túlsúlyáról, a digitális technika öncélú használatáról a felesleges time laps-ezésekről beszélt a filmes megoldásokkal szemben, mind amellett, hogy kivétel nélkül színvonalas alkotások közül kellet kiválasztani a legjobbakat.

Megemlítette, hogy a természetfilmezés magyar találmány, mennyire prioritást élvez a zsűri részéről ha a Kárpát medence értékeit (nem csak természeti) vonultatja fel egy film, utalt a pénztelenségre ami előhívja a kreatív ént az alkotókból...  teljesen magaménak érzem a gondolatait, kezdtem remélni, hiszen gyakorlatilag tarhálásból, pénz nélkül készítem a filmjeimet, ráadásul húszad (!) annyi forgatási idő áll rendelkezésemre mint, a többi alkotónak - a 48 perces Lota 5 forgatási nap alatt lett felvéve, egy kamerával és szerencsére nem kellett messzire utazni.

Mikor a többi alkotó tovább sírt, hogy a több hetes forgatásra nincs megfelelő kisbuszuk, mert nem férnek be a technikai eszközök, gondolkodóba estem... 

Ilyen a verseny ebben a szakmában. A rajtvonalak nem egyformán vannak felfestve, rájöttem, hogy így nem érdemes versenyeznem. 

Nem is a verseny miatt fogok nevezni a jövőben, hanem a fű alatt közölt szakmai információkért, azoknak az embereknek a szakmai kritikáiért, akik véleménye számít és segít abban, hogy még sanyarú körülmények közt is próbáljak meg FILM-et készíteni, értéket közvetíteni, ne slágert komponáljak, ne süllyedjek a dáridózó kommercionalitás mocsarába. (nem panasz és nem sírás ez részemről, egyszerűen csak a tények tudomásul vétele, így is nagyon hálás vagyok és örülök, hogy van lehetőségem mozgóképpel dolgozni)

Őszintén gratulálok Kiss Róbert-Olivier Portrait , egzotikus helyszínen forgatott drónos felvételeihez.  Csodásak. Brutális képsorokat sikerült rögzítenie, mondhatom; a természetfilm fesztivál résztvevői megdöbbentek a csáklyázott tőkehalas képsorokon, csakúgy mint az előző feszten nyertes wobblerezett aligátoron. Ha ki is tudnék utazni ilyen helyszínekre, biztos nem tudnám két hét alatt leforgatni.