2017. december 21., csütörtök

Állatkínzók vs halölők

a kép egy nyilvános facebook posztból való
Most sokak esetében dühöt váltok ki, lehülyéznek, elküldenek a francba. Megszoktam, nem haragszom de sokszor akkor is kimondom a véleményem, ha az nem tetszik a közízlésnek vagy nem konzumképes.

 Rendre felrobban a közösségi média, főleg a téli időkben mikor egymásnak esnek a különféle horgásztáborok tagjai... többnyire a magukat C&R horgásznak tartó emberek esnek neki a fogásaikat "nem méltó" módon megmutató "húshorgászoknak".
Az újra és újra felhozott érvekből Dunát lehetne rekeszteni, ráadásul személyeskedésbe és rendre alpáriságba fullad a vita. Ez sehogy sem jó a halvédelem, a kulturált horgászat ügyének.
Leírom, hogy több évtizednyi (c&r) tapasztalattal én, hogy látom ma a magyar horgászvalóságot a kérdésben valamint veszem a bátorságot és javaslatokat is megfogalmazok.( Kinek? –  első sorban a „hétköznapi-horgászok” felé, feltételezve, hogy a vezetők a vízkezelők tisztában vannak a dolgokkal).

Véleményem szerint, a magyar horgászkultúrában jelentős és pozitív változások mentek végbe az utóbbi 10-15 évben. Elértünk egy olyan ponthoz, hogy akik a húshorgászaton szocializálódtak, változtattak illetve eljutottak hozzájuk az „új idők dalai”. Ez javarészt a c&r elterjedésének köszönhető.
A c&r itthon kialakult gyakorlata miatt viszont megtorpanni látszik a folyamat. Sok esetben nyilvánvaló, hogy a hazai c&r gyakorlat csak egyes elemeket vett át a „fejlettebb „ horgászati kultúrákból – a hármas, kettes horog és szakállas horgok használata, a hal vízből való kiemelése mindennapos.
Nehéz azt a tényt elfogadni, hogy a horgászat legális állatkínzás. Lehet lelkikismeretünkön azzal könnyíteni, hogy a lehető legkíméletesebben bánunk a prédával, de az a tény, hogy az állatot stresszeljük, akarata (ösztöne) ellenére erőszakkal kiráncigáljuk az élőteréből; állatkínzás. Az pedig a „bűn” relativizálása, mikor mondjuk, kutyakínzással tesszük mérlegre. Elfogadom, hogy enyhíti bűnünket a kíméletesség, magyarán szadizmus nélkül tesszük, ezért és a tradicionális kultúrtörténeti sajátosságai miatt legális a horgászati tevékenység.
Itt térek vissza a parttalan és vulgáris vitákra, amikben az „állatkínzó” tesz finoman szólva szemrehányást a horgászat tradicionális formáját űző halölőnek’. Felvetődik a kérdés: nem jobb-e ha az öreg spori akaszt a horgászata során 4 domolykót (kettő méreten aluli) kettőt hazavisz, mint amikor az UL pergető szájba akaszt hármas szakállas horgos wobblerrel 25-öt (12 méreten aluli) miközben széttapos 2.5 folyam kilométernyi patakszakaszt?

Én is úgy gondolom, hogy lehetne továbblépni a vizeink, halaink érdekében azért, hogy minél élvezetesebb és eredményesebbek legyenek a horgászataink. Paradox módon arra a következtetésre jutottam (amire már sok évvel ezelőtt Kövi Gábor is - http://pupalife.blogspot.hu/2011/11/sajat-korlatozasunk-iranyaban-kell.html ). az önmérséklet a megoldás!

Összefoglalva azt javaslom, hogy a c&r helyes gyakorlatát kellene meghonosítani (akár etikai kódexszel), C&R vízszakaszok kialakítása (pl. Bosznia horgászkezelésű vizeinek több mint fele c&r), , egyes halfajok esetében maximálni a fogások-akasztások számát (pl. Balatonon sem etikus a harmadik megakasztott balin után tovább dobálni a bandára).

A telepítés sok esetben kétélű fegyver nem csak kocka tavakon, de sokszor vadvízen is. Biztosan sokat dobna bizonyos ragadozó halak állományában egyes vizek esetében a teljes ragadozó horgászati tilalom legalább két éven keresztül vagy jelentős(!) nagyságú vízterületek (ívó, vonuló, vermelő helyek, tartások ….) teljes kíméleti területté nyilvánítása pár évre majd rotációval visszaadva’ a horgászoknak… Egy átlagos nagyságú halfogyasztó magyar család mennyi halra van igénye? … ebből kiindulva lehetne szabályozni minden egyes horgászra az éves hazavihető kvótát…


Most sokak esetében dühöt váltok ki, lehülyéznek, elküldenek a francba. Megszoktam, nem haragszom de sokszor akkor is kimondom a véleményem, ha az nem tetszik a közízlésnek vagy nem konzumképes. Tudom, komoly lelkierő szükséges a tükörbe nézéshez és még több a valós önmérséklethez.

BREAKING! Szendrőfi Balázs halkutató kommentje a fészbukon:

"Szendőfi Balázs Pont erről adok elő több helyen is jelenleg, illetve egyik új kutatási témám a visszaengedett halak túlélési esélyei (külön tárgyalva a simán csak c&r és a mélyre nyelt horoggal, elvágott zsinórral visszaengedett védett halakat). Az eddigi eredmények riasztók.


Válasz
5
3 órája
Kezelés
Szendőfi Balázs A süllő pedig pont találó kép, mert ebből a fajból pusztul el a legtöbb visszaengedés után egy-két órával.

Válasz
2
2 órája "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése