 |
| a kép egy nyilvános facebook posztból való |
Most sokak esetében dühöt váltok ki, lehülyéznek, elküldenek a francba. Megszoktam, nem haragszom de sokszor akkor is kimondom a véleményem, ha az nem tetszik a közízlésnek vagy nem konzumképes.
Az újra és
újra felhozott érvekből Dunát lehetne rekeszteni, ráadásul személyeskedésbe és rendre
alpáriságba fullad a vita. Ez sehogy sem jó a halvédelem, a kulturált horgászat
ügyének.
Leírom, hogy
több évtizednyi (c&r) tapasztalattal én, hogy látom ma a magyar
horgászvalóságot a kérdésben valamint veszem a bátorságot és javaslatokat is
megfogalmazok.( Kinek? – első sorban a „hétköznapi-horgászok”
felé, feltételezve, hogy a vezetők a vízkezelők tisztában vannak a dolgokkal).
Véleményem
szerint, a magyar horgászkultúrában jelentős és pozitív változások mentek végbe
az utóbbi 10-15 évben. Elértünk egy olyan ponthoz, hogy akik a húshorgászaton szocializálódtak,
változtattak illetve eljutottak hozzájuk az „új idők dalai”. Ez javarészt a
c&r elterjedésének köszönhető.
A c&r itthon
kialakult gyakorlata miatt viszont megtorpanni látszik a folyamat. Sok esetben nyilvánvaló,
hogy a hazai c&r gyakorlat csak egyes elemeket vett át a „fejlettebb „
horgászati kultúrákból – a hármas, kettes horog és szakállas horgok használata,
a hal vízből való kiemelése mindennapos.
Nehéz azt a
tényt elfogadni, hogy a horgászat legális állatkínzás. Lehet lelkikismeretünkön
azzal könnyíteni, hogy a lehető legkíméletesebben bánunk a prédával, de az a
tény, hogy az állatot stresszeljük, akarata (ösztöne) ellenére erőszakkal
kiráncigáljuk az élőteréből; állatkínzás. Az pedig a „bűn” relativizálása,
mikor mondjuk, kutyakínzással tesszük mérlegre. Elfogadom, hogy enyhíti
bűnünket a kíméletesség, magyarán szadizmus nélkül tesszük, ezért és a tradicionális
kultúrtörténeti sajátosságai miatt legális a horgászati tevékenység.
Itt térek
vissza a parttalan és vulgáris vitákra, amikben az „állatkínzó” tesz finoman
szólva szemrehányást a horgászat tradicionális formáját űző halölőnek’. Felvetődik
a kérdés: nem jobb-e ha az öreg spori akaszt a horgászata során 4 domolykót (kettő
méreten aluli) kettőt hazavisz, mint amikor az UL pergető szájba akaszt hármas
szakállas horgos wobblerrel 25-öt (12 méreten aluli) miközben széttapos 2.5 folyam
kilométernyi patakszakaszt?
Én is úgy
gondolom, hogy lehetne továbblépni a vizeink, halaink érdekében azért, hogy
minél élvezetesebb és eredményesebbek legyenek a horgászataink. Paradox módon
arra a következtetésre jutottam (amire már sok évvel ezelőtt Kövi Gábor is - http://pupalife.blogspot.hu/2011/11/sajat-korlatozasunk-iranyaban-kell.html
). az önmérséklet a megoldás!
Összefoglalva
azt javaslom, hogy a c&r helyes gyakorlatát kellene meghonosítani (akár
etikai kódexszel), C&R vízszakaszok kialakítása (pl. Bosznia horgászkezelésű
vizeinek több mint fele c&r), , egyes halfajok esetében maximálni a fogások-akasztások
számát (pl. Balatonon sem etikus a harmadik megakasztott balin után tovább
dobálni a bandára).
A telepítés
sok esetben kétélű fegyver nem csak kocka tavakon, de sokszor vadvízen is.
Biztosan sokat dobna bizonyos ragadozó halak állományában egyes vizek esetében
a teljes ragadozó horgászati tilalom legalább két éven keresztül vagy jelentős(!)
nagyságú vízterületek (ívó, vonuló, vermelő helyek, tartások ….) teljes kíméleti
területté nyilvánítása pár évre majd rotációval visszaadva’ a horgászoknak… Egy
átlagos nagyságú halfogyasztó magyar család mennyi halra van igénye? … ebből
kiindulva lehetne szabályozni minden egyes horgászra az éves hazavihető kvótát…
Most sokak
esetében dühöt váltok ki, lehülyéznek, elküldenek a francba. Megszoktam, nem
haragszom de sokszor akkor is kimondom a véleményem, ha az nem tetszik a
közízlésnek vagy nem konzumképes. Tudom, komoly lelkierő szükséges a tükörbe
nézéshez és még több a valós önmérséklethez.
BREAKING! Szendrőfi Balázs halkutató kommentje a fészbukon:
"Szendőfi Balázs Pont erről adok elő több helyen is jelenleg, illetve egyik új kutatási témám a visszaengedett halak túlélési esélyei (külön tárgyalva a simán csak c&r és a mélyre nyelt horoggal, elvágott zsinórral visszaengedett védett halakat). Az eddigi eredmények riasztók.
BREAKING! Szendrőfi Balázs halkutató kommentje a fészbukon:
"Szendőfi Balázs Pont erről adok elő több helyen is jelenleg, illetve egyik új kutatási témám a visszaengedett halak túlélési esélyei (külön tárgyalva a simán csak c&r és a mélyre nyelt horoggal, elvágott zsinórral visszaengedett védett halakat). Az eddigi eredmények riasztók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése