Azt tapasztaltam, hogy kiestem a formából. Régebben játszi könnyedséggel fogtam a halat, addig most nehézségek árán. A TV-s produkcióimhoz pedig elengedhetetlen a halfogás. Tavaly sikerült kilépnem a csapdából. Inkább horgászni jártam és hagytam a kamerás embereket a francba, mindegy mit szeretnék láttatni... ha nem veszi fel az se baj. Az se ha nincs stáb, találok valami gerilla megoldást a mozgóképre... vagy ha nem még jobb, mert akkor csakis a horgászat van!
Majd száz napot sikerült horgászattal töltenem! És jött a hal! Beindultak a régi reflexek.
Finoman fogalmazva nem vagyok tehetős, távolabbi horgászhelyre önerőből nem tudok eljutni, így adva lett a Duna. Barátságokat és sok örömteli horgászatot sodort az életembe. Aztán ott van Karcsi a aki a fantasztikus Fekete víz holtág atyja, meg Borbáth Balázs életműdíjas balatoni horgász, meg a Raffica Teames jachtos barátom és az aligai csapat. Miki(k) a Tiszánál és Tisza tónál, Feri Szlovákiában... és régebbről ott vannak bosnyák, cseh és lengyel barátaim ők szállással étellel, csónakkal segítik munkám és szívesen látnak barátként horgászni is . Mindezek mellett még az odautazás, a napijegy is problémát jelent... Sajnos így megy ez, viszonozni csak köszönettel tudom, ha műsort készítek, próbálom jó hírüket vinni.
Ez a felállás csak baráti alapon történik! Próbáltam reklám fejében is, de sajnos személyiségemből fakadóan ez nem működik.
Kicsit eltértem a témától, hisz csak arról akartam írni, milyen jó, hogy visszataláltam a "tiszta" horgászathoz. Remélem ebben az évben is lesz legalább 100 "tiszta horgásznap"om. Ezúttal mondok köszönetet a Duna két vízkezelőjének, a FŐHESZnek és a HOFESZnek hogy éves jeggyel segítenek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése