Ezt a jegyzetet a fészbukos oldalamról másolom ide, képek nélkül.
Kultúrmisszióm részeként indítottam egy könyves fészbukos cselendzset, amivel kapcsolatban itt osztanék meg pár gondolatot. Elgondolkodtam, hogy ne blogra írjam-e, de talán itt a fészbukon többen elolvassátok. Miközben írom a sok kultursületlenségemet, felötlik bennem az a kérdés; hogy miért érzek késztetést egyfajta népnevelésre? Honnan van egyáltalán merszem missziónak gondolni tevékenységem? Persze misszióm értelme is megkérdőjeleződik és valami kellemetlen érzés is sokszor hatalmába kerít, valami gátlásféle ami szégyenérzettel bizonytalanít el, félek a nagyképűség vádjától, amit így vagy úgy meg is szoktam kapni…aztán felocsúdok és ráeszmélek micsoda senkiktől, irigy nulláktól kapom a vádat.Igen, mindig is éreztem késztetést arra, hogy gondolataimat megosszam, tevékeny részt vállaljak társadalmi fejlődést változásokat illetőleg. Több kifejezőeszközt is használok és próbálom fejleszteni tudásomat ezen eszközök használatában. Mindeközben jöttem rá, hogy önző módon azért csapok fel néha -vagy nem is tudom:egyre inkább?- népnevelőnek, hogy meg tudjam magam értetni az emberekkel. Gondolataimat, szerzett és született tudásomat csak a magam sajátos módján vagyok képes megosztani. Sajnos nem vagyok hajlandó, számomra lelki fájdalommal jár ha standardizált elbutított módon kell(ene) megnyilvánulnom, legyen az írott, szóbeli, képi vagy filmes eszköz. Gondolatom feladásáról ki nem mondásról pedig szó sem lehet! Jól elkalandoztam, csak azért írtam le hogy érthetőbb elfogadhatóbb legyen a köz számára a „misszióm”.
Szóval könyves fészbukos challange a #top5konyvelmeny ről. Felmerült Fekete István –jelzem, hogy továbbra sem kívánok megfelelni senkinek sem, csak a saját véleményemet írom le. Számomra Fekete nem adott igazi olvasási élményt, könyvélményt, a Vuk rajzfilmes változata nagyobb katarzist jelentett, mint könyvei amiket gyerek és kölyök koromban olvastam. Lehet nagyon gyerek voltam hozzá, felnőttként pedig nagyon gyerekesek számomra a művei. Ezt le is írtam kommentben , igaz félve nehogy megbántsak ezzel valakit… erre felhoztak további vadászati témájú könyveket és ekkor keletkezett bennem feszültség. Tényleg nem akarok megbántani senkit és Kittenberger meg Széchenyi Zsigmond érdemeit sem szeretném elvitatni a Tüskeváros horgászós könyvet sem szeretném lehúzni de attól még, hogy valaki az olvasó számára oly kedves témában ír, attól még ne kelljen feltétlenül elismerni! Irodalmi műnek csak parnasszusi szinten van léte.. Akkor is, ha horgászatról vagy bélyeg-gyűjtésről vagy az élet bármelyik területéről is szól a mű. /hogy példát is mondjak: Hemingway –A Nagy Kétszívű folyón/
Sokak haragudtak meg rám ezért a véleményemért, főként mikor állítom, hogy amiket horgászfilmeknek neveznek csak ócska sz@rok. Legfeljebb technikailag felturbózott youtube-szemét, összekukázott verejtékes TV műsor (saját műsoraimat is beleértve) ami nyújthat kellemes időtöltést de katarzist (itt utalok vissza a könyvélményre) nem. Persze szórakoztathat -a mekis kaját is élvezhetjük- de tudjuk, hogy hitvány. A film, művészet! Nem bizonygatom, nincs rá szükség. A horgász-filmmel kapcsolatban a kételkedők számára erre is hozok két példát: A Lazacfogás Jemenben egy fosh. Vele szembeállítani Redfordtól a Folyó szeli ketté-t nem is szabad ugye? És ha már film, művészet, tartalom és kifejezés (értékek) tengelyében vizsgálódunk akkor, hagy csempésszem ide Triertől a Nif()mániást!
A fejlécen lévő kép pedig Káldy László egyik alkotásából való. Na! Ő filmez. Horgászatot IS. Magyar független alkotó. Ő tőle nézzetek meg pár filmet! https://www.youtube.com/channel/UCMGKnDWELJHDJ2aE7FdxatA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése