Az Angyal - habkönnyű kemény-drog

A Julieta óta nem néztem Almodóvar filmet (talán csak A megtört öleléseket és a Mindent anyámrólt néztem újra) mert leszállóágban volt a mester... Az Eszeveszett mesékhez viszont jól nyúlt hozzá (kívülről), így bátran kezdtem neki Az Angyalnak.
Imádom az Argentin filmeket, ráadásnak az Almodóvar fivérek produkciójával gondoltam olyan nagyon nem nyúlok mellé. Egy kibaszott jó film! A zenén, a pasztelles retrográd szemléltetést és a csúcs szereplőválasztást legfeljebb a forgatókönyv űbereli. Egy igaz és szörnyű gengszter történet habkönnyű felszínes bemutatással (mesteri balansszal). Az a fajta aranyos, színes, keserű pirula amit amit olyan kedvvel kapsz be, mint egy forró kakaóba mártott pillecukrot. A film végére már érzed, hogy kőkemény drog. Másnapra fogod csak fel, hogy brutálisan kiütöttek.
Hát néha nem árt egy kis terápia.

Az Angyal -Luis Ortega filmje

Úgy gondoltam írok a legújabb Almodóvar filmről is, de inkább egy másik bejegyzésben, mert az is is kurva jó!