Feeder-misztifikáltalanítás

Fészbukos jegyzet 2018 április

Lassan egy évtizede, a blogok háttérbe szorulásával , a hosszabb mondanivalómat a fészbuk JEGYZETekben osztottam a meg a facebook.com/pupafilms oldalamon. Egy nagyon jó formátum volt és OLVASOTT. Sajnos gyakorlatilag megszüntette ezt a felületet a fészbuk és csak az "emlékek" opcióból elérhető. Onnan kezdem el megmenteni, kimenteni az akkori jegyzeteim.

Le kívánom szögezni, hogy nem vagyok egyetlen horgászmódszer ellen sem és egyetlen bármilyen módszerrel horgászó tisztességes horgász ellen sem, így nagyon szívesen nyúltam a feeder botokért, be a céges autóba, kamerás embert az anyós ülésre és uzsgyi neki a Fekete-víznek (SK, Nagyfödémes).

indulásra készen

A Relaxban már vártak Karcsiék, jött a nagy duma, hogy mennyire megindult a hal és 10+-os pontyra is van esély, a feeder mennyire jó lesz meg a pop-up vagy az ilyen meg olyan bojli, ekkora és akkora méretekben…

Egyik botomon gumi kukorica a másikon a valljuk be igen csak nevetséges pop-up, de ha már egyszer mű csalizunk, hát legyen! Szertenéztem a revitalizált holtágon és kiválasztottam a legnehezebb bedőltfás terepet, mivel nem hülye a hal, biztos ott tanyázik. Ott tanyáztak, nem csak a kárászok hanem a pontyok is amik sorra megtéptek, jöjjön egy kárászos kép:

szilikon kukoricás

na jó, két kép

Másnap Tibor barátom is velem tartott. Ő itt lakik, ismeri a vizet és nincs az-az új innováció amire ő le ne csapna. baromira élvezi a metódozást, a sprayzést és minden kis elvetemült praktikát. Hál’ Istennek mégsem vallásos áhítattal közelít a horgászathoz a módszerhez – itt meg kell jegyeznem; a hülyítést, a (haszonszerzésből történő) heroizálást és egy-egy módszer felesleges túldimenzionálását nem szeretem. Sajnos sokszor tapasztaltam már ezt a furcsa jelenséget, de ez most nem is témája ennek a jegyzetnek.

A helyzet az, hogy egy másik „simulékonyabb” helyen Tibor sorra fogta a keszegeket és kárászokat, míg én csak pár kárászt fogtam és ismét sok pontyot vesztettem az „etetésemen” ami a saját megnyugtatásom miatt egy gyökerekkel átszőtt padmaly jelentette. Az én feederes cájgom egyszerű volt, tüskén kínált gumikukorica és pop-up,csúszó etetőkosárral. Részben igazat kell adnom azoknak a vén rókáknak akik azt mondják, hogy csak úri huncutság ez az új feeder mizéria. Valójában fenekező horgászat finomabb bottal mint régen. Nem a kapásjelző, hanem a spicc jelez (teszem hozzá gyerek koromban is számtalanszor horgásztunk így a Hortobágyon meg a keleti-főcsatornán, úgy emlékszem Silstar MX botom volt, ami szuperül megfelelt). Ezzel csak azt akarom mondani, hogy biztosan jó bíbelődni és ezerféle kis praktikával (jó üzlet) spékelni a feederes horgászatot de hobby szinten feleslegesnek tartom, bár kétségtelen, hogy eredményesen alkalmazhatók, de hát ez nem verseny kérem!

Tibi azért nincs képen mert ő fotózott

ez egy nem fizetett Ekopark Relax reklám

Bevallom, estére meguntam. Parti andalgásomat hangos loccsanások zavarták meg. A szemközti part virágzó kökénybokrai alatt fordultak a kárászok és egy-egy ponty is kivetette magát. Elindult a tavaszi pezsdülés. Végre! Egy egész hónapot csalt el a tél. De most a madárcsicsergős hangzavar, a virágillatú de erős szél és a kérlelhetetlenül melegedő víz végleg száműzte tél-tábornokot.

Nem vagyok tapasztalt pontyfogó, de eddig inkább tavasszal, szélvízben és főként műléggyel fogtam őket. Legyes bot nem volt nálam így egyetlen feeder bottal vizslattam a túlpartot. Hopp! Ugrott egy ponty ott annál a sásnál. Valahogy tökéletesek a dobásaim. A belógó gallyak közt, be a behajló bokor alá, épp a partszélben… bot le a földre… három percbe se telt és a bot után kellett kapnom. Akasztás után a sekély túlpartban ugrással indult meg. Keményen tartottam, sikerült beljebb húzni így a holtág közepén karisztolva sikerült kifárasztanom. Sötétedett. Egy kárász még követte a pontyot.

feederrel cserkelt ponty

betartás' nélkül is lehet pózolni

Meg van az üdvös módszer: kereső horgászat, feederrel. Az etetésnek, etetőkosárnak nincs is jelentősége elég egy kis ólom, hogy ki tudjuk dobni a horgot. Reggel mégsem így kezdtem. Még a súly is elmaradt, a damil végére egy nagy pontyozó horog, amire egy jókora kenyér darab került. meglepően elég súly ahhoz, hogy a sziget nádtorzsái elé lehessen kivetni. Igazából a bot is mindegy csak jól tűrje a ponty rohamait. A beetető falatok ellenére is óvatosak maradtak.

a legegyszerűbb szereléssel kézben tartott bottal

A parti zsenge csalánba lapulva azért sikerült becserkelni őket. Ezzel a végtelenül egyszerű, régi angol módszerrel ért véget tavaszi feederezésem. Így utólag belegondolva ezt az élményt megérdemelte volna a régi varázskalapom esetleg a nádbotom... Azért nem fogok lemondani arról a jóleső érzésről sem mikor az új Paul & Shark sapim alól hunyorítva figyelem amint finoman, hosszan hajlik a spicc majd érezem, hogy egy jelentős erővel bíró hal iramodik meg valahol messze, mélyen a víz alatt.

képek: Vincze Tamás, Bubenik Tibor