MI VAN VELEM? (15.január közepén)

Coelhot olvasok. Megint. A portobelloi boszorkányt. A megszokott séma, de mégis jó. Némi visszaigazolást ad életemre… ügyesen van megírva, mint általában Coelho könyvei.

Gondolom, ha teljesen más életet élnék, akkor is találnék benne valami önigazolás félét. Mindettől függetlenül a mágia, a misztikum olvasmányosan átszövi a könyvet, nem olyan tudálékosan, mint mondjuk Hamvas Béla munkáit.

Inkább az, az érdekes miért érdekel ennyire a misztikum. A „hétköznapi”-misztikum. Nem azért mert van – arra már rég rájöttem, hogy létezik, nélküle legfeljebb csak értelme lehet az életnek, de a misztikummal megélve a földi időt, még boldogok is lehetünk.

Aki némi tudással bír; akár csak a semmiségek fölötti hatalommal, az olyan energiákkal képes dolgozni, érezni és megélni a pillanatokat, amelyek segítségével alkotni (teremteni) képes akár az Isten. Ezért érdekel. Az alkotás, boldoggá tesz.

 

A vágyról is érdekes, bár igaz, profán dolgokat ír. Lehet kellene ide egy idézet, de minek? Nem könyvbemutató az írásom célja… akkor meg mi? Elég, ha csak meggyújtani a gyertyát. elég csak feltartani, láthatóvá válik a lényeg, már csak szemlélni kell –nem gondolkodni. És megnyílik az út.  

Közben: Híradó: vaddisznók a belvárosban... micsoda érdekesség... tragédia... még ilyet!!! ... hogy képzelik....  más élőlényt már meg sem tűr az ember maga mellett... skandalum, ha egy ÉLŐLÉNY feltűnik a "környezetében" ... tényleg tiszta hülye a vaddisznó... még az embernek is hányingere van a pesti belvárostól...

A képek a With Pupa, Lota, Lota forgatása közben készült a Visegrádi Palotában