Coelhot
olvasok. Megint. A portobelloi boszorkányt. A megszokott séma, de mégis jó.
Némi visszaigazolást ad életemre… ügyesen van megírva, mint általában Coelho
könyvei.
Gondolom, ha teljesen más életet élnék, akkor is találnék benne valami
önigazolás félét. Mindettől függetlenül a mágia, a misztikum olvasmányosan
átszövi a könyvet, nem olyan tudálékosan, mint mondjuk Hamvas Béla munkáit.
Inkább
az, az érdekes miért érdekel ennyire a misztikum. A „hétköznapi”-misztikum. Nem
azért mert van – arra már rég rájöttem, hogy létezik, nélküle legfeljebb csak
értelme lehet az életnek, de a misztikummal megélve a földi időt, még boldogok
is lehetünk.
Aki
némi tudással bír; akár csak a semmiségek fölötti hatalommal, az olyan
energiákkal képes dolgozni, érezni és megélni a pillanatokat, amelyek
segítségével alkotni (teremteni) képes akár az Isten. Ezért érdekel. Az
alkotás, boldoggá tesz.
A
vágyról is érdekes, bár igaz, profán dolgokat ír. Lehet kellene ide egy idézet,
de minek? Nem könyvbemutató az írásom célja… akkor meg mi? Elég, ha csak
meggyújtani a gyertyát. elég csak feltartani, láthatóvá válik a lényeg, már
csak szemlélni kell –nem gondolkodni. És megnyílik az út.
Közben: Híradó: vaddisznók a belvárosban... micsoda érdekesség... tragédia... még ilyet!!! ... hogy képzelik.... más élőlényt már meg sem tűr az ember maga mellett... skandalum, ha egy ÉLŐLÉNY feltűnik a "környezetében" ... tényleg tiszta hülye a vaddisznó... még az embernek is hányingere van a pesti belvárostól...
Közben: Híradó: vaddisznók a belvárosban... micsoda érdekesség... tragédia... még ilyet!!! ... hogy képzelik.... más élőlényt már meg sem tűr az ember maga mellett... skandalum, ha egy ÉLŐLÉNY feltűnik a "környezetében" ... tényleg tiszta hülye a vaddisznó... még az embernek is hányingere van a pesti belvárostól...
A képek a With Pupa, Lota, Lota forgatása közben készült a Visegrádi Palotában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése