„ A horog bedobása művészet, melyet egy
négyütemű ritmusra hajtunk végre, úgy
mintha a bot az óramutató X-es és II-es
állása között mozogna …”
A műlegyező horgászathoz komplex ismeretekkel kell rendelkeznünk. Nem csak az általánosságokra, a horgászatok mindegyikére érvényes dolgokra gondolok, mint például a halak és élőhelyük ismerete, az évszakok, vagy a légnyomás változásának hatása a vízi világra, hanem olyanokra, mint a csali saját magunk által készítésére: a műlégy-kötésre, és a speciális műlegyező-dobásra.
Külön szakszövetségek rendezik a dobó bajnokságokat, légykötő versenyeket, és magát a halfogó viadalokat is. Persze, a felsorolt próbatételeken való helytállás nem feltétele az eredményes legyező horgászatnak, viszont megmutatja, hogy milyen területeken kell ismeretekkel bírnunk. A megfelelő műlégy megválasztásáról és megkötéséről úgy gondolom nem kell senkit sem meggyőznöm. A legyesbottal való dobás pedig, művészet (lásd mottó)!
Horgászat a könyvtárszobában
Norman Maclean igaz története alapján készült filmből, kiderül, hogy erős tradicionális tényezők játszanak szerepet a legyes-dobást illetően. Számtalan dobó stílus és iskola alakult az elmúlt száz évben amik saját szabályrendszereket dolgoztak ki, és tették „tudománnyá” a legyeződobást. Ezek a legyes-iskolák és dobószövetségek, véresen komolyan veszik az általuk lefektetett dobásfilozófiai tanokat, melyek helyességéről, vagy hibáiról jobb ha egymás közt értekeznek. Minden esetre rengeteg okos dolgot megtudhatunk a dobótudoroktól. Horgászataink során sikeresen alkalmazhatjuk tételeiket, de akár –amint a filmműből is kitűnik- újra, és megint újra értelmezhető a dobófilozófia, a dobások mozdulatsorát igazítsuk bátran saját egyéniségünkhöz.
Magas szintekig lehet fokozni a legyeződobást, akár varázsolhatunk is a bottal, de azért lássuk a fától az erdőt! A lényeg, nem legyes-botos artista-mutatványok elsajátítása, hanem egyszerűen annyi, hogy a műlegyet eljuttassuk a halakhoz.
Legyezés méretre
A műlégy saját tömege nem elegendő, a messzire dobásához, ezért plusz súlyra van szükség, ami nem lehet ólom, vízigolyó vagy egyéb külön szerelék. A súlyt, maga a műlegyező zsinór adja. Puszta kézzel is kirepíthető jelentős hosszúságú zsinór, de bottal könnyebb, pontosabb, és természetesen a horgászati tevékenységből adódóan praktikusabb is. A legyező botok méretezése, osztályozása, az angolszász örökségből adódóan nem méterben és grammokban értendő. A lényeg, hogy a botok -hosszúságuktól függetlenül- különböző erősségűek, amihez a megfelelő (súlyú) zsinórt kell választanunk. Az AFTMA rendszer ebben áll segítségünkre.
Általában két /”tól-ig”/ számmal osztályozzák a legyezőbotokat. Kezdőknek, a legyezőboton feltüntetett magasabb (AFTMA) számértékkel megegyező DT, F zsinórt javaslok. Pl. : a bot AFTMA 4-5, akkor egy DT 5 F–es zsinór az optimális –véleményem szerint ez a paraméter a legmegfelelőbb kezdeni, bár egy kicsit erőltetni fogja a zsinór a botot, ami kezdetnek nem baj. Lehetőleg, 2,4méter hosszú legyesbottal vágjunk bele.
A mozgó kéz
Fejtsünk le az orsóról nyolcméternyi zsinórt. Átlag hosszúságú bottal számolva, körülbelül hat méter zsinórral fogjuk végezni a gyakorló dobásokat. Dobó kezünkkel fogjuk meg kényelmesen a nyelet. Praktikus, ha hüvelyk és mutató újjak közé kerül a nyél, vagy a mutató ujjunkat fektessük kinyújtva a parafára.
Ennek ellenkező változata, mikor a hüvelykujjat fektetjük, előre mutatva a spicc felé, míg a többi újjal alulról markoljuk a botnyelet. Klasszikus iskolák szerint a nyelet minél feljebb kell fogni, ami véleményem szerint a „fej-nehéz” nádbotoknak köszönhető. Lényeg; a kényelmes kéztartás, de jobb, ha az alkar hozzáér a nyélhez, mert ezzel megelőzzük a nem kívánt csuklómozgást. Másik kezünkkel, az orsó és a keverőgyűrű közt lévő zsinórt tartjuk (a hüvelyk és a mutató ujjunk közt).
Kezdjük a gyakorlódobásokat, nyírt pázsiton, vagy nyugodt víztükrön. A legyezőzsinór, terüljön ki előttünk, egyenesen előre. Képzeljük magunkat egy órába úgy, hogy álló helyzetben a fejünk a 12-nek mutat, a lábunk pedig a 6 óra. A spicc érjen le, és lassan emeljük fel „10” óráig, hogy érezzük a boton a zsinór súlyát. A dobás alatt nem lehet laza zsinór! Hajlított és nem merev kézzel, hátra lendítjük a botot, és megállítjuk a levegőben úgy, hogy a bot csúcsa „1” órára mutasson.
A bot megáll, de a zsinór még repül a levegőben tovább, majd hátul kifeszül (a levegőben). Ne várjuk meg, hogy leessen a zsinór, ezért mikor kiterült és érezzük, hogy épp már nem húzza a spiccet, a karunkat lendületesen visszalendítjük előre, megállítjuk a bot csúcsot „11” óránál -a karunk továbbra is hajlított-. Ekkor megindul a zsinór vissza, előre. A gyakorlás miatt ne várjuk meg (most sem) , hogy leessen (előttünk) a zsinór, hanem, mint az imént, lendítsük megint hátra („1” óra) és folytassuk ezt a mozgássorozatot. Így tarthatjuk levegőben a legyeszsinórt, ez a szárító dobás. Horgászatnál természetesen leengedjük a botcsúcsot egészen „9” vagy akár „8” óráig, hogy a műlégy vizet érjen. Amerre a spicc mutat arra fog repülni a csali.
A hátra, illetve az előre lendítés mozdulata egy fokozatosan gyorsuló mozgás, a végén hírtelen megállással. Mindig várjuk meg, míg a kidobott zsinór kifeszül. Minél hosszabb a kidobott zsinór annál több időt kell várnunk, tehát a dobás ütemét a kidobott zsinór hossza szabja meg. Gyakorlásnál, nézzünk hátra, kövessük szemünkkel a zsinór útját
A mozdulatsort a váll mozgása indítja, az alkar gyorsítja és „stoppolja”. A kéz nem merev, a könyök végig hajlított marad, a kézfej szemmagasságban mozog.
A botcsúcs „11-1” órás útja nem feltétlenül rövid, nem íves, hanem egyenes síkon mozog. A hosszú dobásokhoz növelnünk kell a spicc útját, azaz a bot mozgását, amit törzsünk kifordulásával és a karunk hátrébb (de nem lefelé) lendítésével érhetünk el. Energikusan, de ne kapkodva hajtsuk végre a mozdulatsort.
Legyezés meghirdetve
Örömteli tény, hogy a különféle nemzetközi dobó-instruktor képző és regisztráló szövetségek közül a rangosabbak egyike, külön foglalkozik a hazai instruktorok kiművelésével, aminek áldásos hatása -a nemzetközi vérkeringésbe való csatlakozáson kívül-, hogy profiktól tanulhat az ember. Sajnos nekem annak idején nem volt ilyen lehetőségem, így csak, magam feje után sikerült (több év alatt) elsajátítanom a „dobótudományt”.
Sokakat tanítottam magam is, az alapokra. Többségük, már az első „tanórák” után magabiztosan suhogtatott, ezért javaslom a kezdőknek, ha tehetik, vegyék igénybe a profi oktatókat és a tapasztalt legyesek segítségét.
A Műlegyező Horgászok Országos Szövetsége (MűHOSz), nemzetközi vizsgát tett dobómesterekkel, önzetlenül segíti az érdeklődőket. Az idén, több kurzusban is tartanak még dobó szemináriumot. Információért hívják bizalommal Kovács Zsigmond főinstruktort a 30-6614132 telefon számon.
Címlapfotóért és a képekért, köszönet Szabó Balázsnak (http://www.balazsfoto.hu)
Végre egy legyes, aki felfogta, hogy:
VálaszTörlés"Soha példának senkit nem vettem, magam házában óv a magány és minden mestert kinevettem, ki nem nevetett önmagán."
Nagyon pepec post. Nehéz lesz űberelni, de megpróbálom majd. :-O
Az előzőt egyébként a szökőkutas képre írtam. :-O
VálaszTörlésJó az írás, köszi.
Én kösz a hozzászólást.
VálaszTörlésMindig megmosolyogtatsz.
Amúgy meg fellöksz a blogodra egy kisfilmedet (pl. Mese a diófáról)
és már űberelted is hehe.
:-D
VálaszTörlésLányok, fiúk!?
VálaszTörlésNem tűnt fel senkinek sem, a címmel és alcímekkel kapcsolatban valami?
khhmmmm 8-O
Hmmmmm. Szétb.. az ideg. 1 órája ezen esz a fene! Balinozni könnyű? Nem tudom bakker. De ezt mindenképpen vissza fogod kapni! :-O
VálaszTörlésnem igaz!
VálaszTörlésPolanski filmeket nem néztek?
/most néztem a szellemírót, és ma meg kéne a 9-ik kaput/
Ezt a cikket tavaly írtam.hmmm...
A Címről és Al Címekről van szó.
Tavaly lett volna Agatha Christie (AC) 100 éves.
VálaszTörlésA címek mind, egy AC mű címének átirata...
Vissza fogod kapni. Övön aluli post.
VálaszTörlésáztákurvá
Én vótam az előző
VálaszTörlésDe aranyosak a gyerkőcös képek!
VálaszTörlésKöszi Gabah.
VálaszTörlésMost írok egy új Dömötörös cikket, abban halat is fog ;-).
Szerintem a PV tv honlapjára kerül.