TENGERI MÁRNA - karácsonyi receptek

Egészen eddig tengeri pérnek hívtam azt a halat, amit nagy bandákban lehet látni az adriai kikötők zavaros vizében. Folytonosan turkálnak a hajók tengerbe eresztett hulladékában, a zsebpecázó kölykök örömére. Koppány fiam is fogott már belőlük, de akkor eszem ágában sem volt kezdeni vele, inkább a tengeri gyors büfék, sprotnija, tintahalai és a halpiaci kütyük kötötték le kulináris érdeklődésem. 

Próbaképp a Metróban vettem egy ilyen halat, ők tengeri márnának híják, minek helyességéről én nem vagyok meggyőződve, így felütöttem a pikkelyes gasztro-bibliát (Halak és Halételek), de sajnos egy árva kukkot sem találtam halunkról. Sebaj, saját fejem után mentem.

 

Megmostam, lepikkelyeztem és alaposan kitisztítottam a hasüreget, még a kopoltyúkat is eltávolítottam. Mozsárban borsot, és szárított bazsalikom leveles sót őröltem. Utólag egy kevés durvára zúzott borssal és nagy szemű sóval kevertem. Ezzel fűszersóval, alaposan bedörzsöltem a márnát kívül-belül, majd bazsalikom levéllel, citromgerezddel és paradicsommal töltöttem.

A hasa alját fogpiszkálókkal fogtam össze, vastag hagymakarikákra és citromkarikákra helyeztem egy tepsiben. Még roppantott fokhagymát is adtam hozzá, olíva olajjal locsoltam és lefóliázva dugtam a 180 fokos sütőbe.

Húsz perc után kitakartam, rápirítottam és egészben tálaltam, a sült hagymakarikákkal, extra szűz olíva olajjal öntözve.

Finom egynemű, süllő és pisztráng ízére emlékeztető húsa van, a bőre nem az igazi, de meglehet jobban rá kellett volna pirítanom.

Íze és olcsósága miatt is ajánlom, gyereknek is bátran készíthetjük, húsa szálka nélkül lefejthető a gerincről.