2014. október 1., szerda

KÖNYVEMRŐL A FÉSZBUKON

Lassan haladok, de lehet nem is baj. Jó átrágni pár régebben leírt sort, átjavítani, vissza törölni, majd úgy hagyni ahogyan eredetileg leíródott.
Közben próbálom a facebook-on marketingelni, ha eljön az ideje legyen azonnal pár olvasóm... az még messze van. Messze? Gondolom jövőre, szóval egyáltalán nem is olyan soká. Érdekes és misztikus ez az idő dolog. Thomas Mann Varázshegyében olvastam erről nagyon érdekes gondolatokat -mintha másról sem szólna földi létünk, mint rohanni az óramutatóval...
Jó lenne mindig csak jelenben lenni!? /ez most jutott így eszembe/

Részlet:
Álmok nélkül ébredtem másnap. Dömötör lebirkózott és a kis patakban játszottam vele fényes reggelig. Újra megtörtént az, ami rég volt, amikor elsőszülött fiammal raktuk a köveket a zempléni patakban, hogy megfelelő ívóhelyre találjanak a pisztrángok. Felcsengtek az édes kérdések, azok az örvendező apai válaszok… kő, kőre koccan…”igen, kisfiam, az bolharák, ne félj tőle… nem, ha elmászik… látod? ezt eszi meg a pisztráng… igen, a pisztrángnak ízlik, ettől lesz szép rózsaszín a húsa… jó! akkor majd fogok neked… szereted a halacskát, tudom… jó. Rendben. Sok csobogót építünk… kérem azt a lapos követ is… aham, meg egy nagyot is. … megígérem édes kisfiam…” – összezavarodom, nem is tudom melyik fiammal beszélgetek (szembe találkozom magammal) már megint az idő sűrít és minden egy, minden ugyanaz. Koppány fiam máshol van, Debrecenben vigyáz a kutyára, de mégis itt van együtt a kisebbikkel, még nézésük, a szemük, a finom ajkaikat elhagyó szavak, anyjuk aranyhaja is ugyan az… édenben vagyok, az öröklét határmezsgyéjén topogok, most kellene megállítani az időt, így maradni; guggolni a patakszélben, kristálykönnyeimet hullatni az Élet folyamába. A patak vize, könnycseppek összessége, bolharákok és pisztrángok fürdenek benne.

Nem vesszük észre, Mariann figyel hátunk mögül –az anya- napfényben fürdik. Nem szólítom meg, szerintem ő is a mezsgyén jár… határon, az utolsó határon amit csak a földi élet befejezésével mer átlépni a lélek. 

Dömötör fiam 6 éves lett! Nagy fiammal együtt kötnek műlegyet.
 
 ITT lájkolhattok, követhetitek könyvem a fészbukon.


Nincsenek megjegyzések: