Gyakorlatban szicíliaiak közt tanultam ki a szakács szakmát. Úgy gondolom, hogy az olasz konyha alapjaival még így is tisztában vagyok -mivel itáliai régiók eltérő gasztronómiai változatossága adja az olasz konyhát. Aztán különféle olasz éttermekben ismerkedtem az északi régiók és a római metódusokkal is. Ezen tapasztalatokkal próbálom megfogalmazni a pastával szemben elkövetett főbűnöket, hogy mindenki közelebb juthasson a világ legnépszerűbb és egyik legegészségesebb konyhájához:
2. FŐTLEN VAGY TÚLFŐTT TÉSZTA, PASTA DARABOLÁS - csak a ress' azaz al'
dente állag elfogadható, nem tördeljük a hosszú tésztákat se!
3. MOSLÉK SUGO (RAGÚ) - túl sokféle alapanyag és túl sokféle fűszer
használata
4. HALHOZ ÉS MINDNRE IS, SAJTOT - csak ritka esetben párosít az olasz
konyha tengeri alapanyagoknál (pizzánál is minimális vagy elhagyott) sajtot .
5. SUGO-TÉSZTA DISZONANCIA - a milliónyi tésztaforma azért alakult
ki, hogy a megfelelő raguval/sugoval a lehető legjobb "vivő-anyag"
legyen, teljesen más ízeket adnak ki ugyanazon ragúval a különböző textúták.
6. UTÓLAGOS FELTÉTEZÉS, FULDOKLÓ TÉSZTA - nagyon kevés kivételtől
eltekintve a sugóban fő végleges állagúvá a tészta, keményítőjével sűrít, ugyanakkor magába szívja a fűszereket, aromákat a szaftot. Csak így lesz harmonikus az
étel. A pasta nem tocsoghat (persze száraz se legyen).
7. NEM FRISS - csak az akkor frissen főtt tésztával jó a pasta, nem lehet
utólagosan melegíteni (az túlzott hőkezelés) kivéve a rakott (al forno) és
töltött tésztákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése