Nem a szokványos retro (értsd: agyonhabart) és a még szánalmasabb "görög gyümölcs leves, tejszín habbal" stílusú levest főztem, mégis mindenki repetázott, ennek ellenére, senki nem állta meg szó nélkül. "Nagyon finom, de valami szokatlan van benne" meg-hogy "nem is tudom milyen, de ízlik" "hű de pikáns", és így tovább. Örültem, hogy senki nem evett még hasonlót. Jéghidegen, másnap még pikánsabb és egyedibbé vált a lé.
Hozzávalók:
fahéj,
citrom,
narancs virág olaj,
szegfűszeg,
menta,
barna cukor,
cukor vanillin,
meggy,
tej,
tejföl,
vaj,
Pici vajon felraktam, a magvalt meggyet, majd a citrom és a menta levelek kivételével a többi fűszerből és cukorból egyszerű fűszer redukciót készítettem, amit a kevés vízben fővő meggyhez adtam. Ezután, tejet és kevés narancs virág olajat adtam a leveshez. Felforrás után botmixereltem, és kevés tejföllel dúsítottam, citromot és mentát adtam hozzá, még egy kevés cukrot, és friss magvalt meggyet betét gyanánt, ismét beforraltam, majd leszűrtem.
Hidegen tálaltam, menta levéllel díszítve, kevés natúr meggy lével márványozva' a tetejét.
A leves nem túl sűrű, nem híg, a meggy betét nem főtt de nem is teljesen nyers. A "pikáns" fűszerek érdességét finom, pasztellessé szelídíti a tej. Megfoghatatlanul savanykás-mentás, még véletlenül sem az édes íz dominál, csak a hozzáértőknek' sejlik a narancs virág olaj enyhén édes aromája...
1 megjegyzés:
Hűűű, ez nagyon jó lehet! Én a hagyományos gyümölcslevest is nagyon szeretem, de azt hiszem, ezt a variációt is ki kell majd próbálnom.
Megjegyzés küldése