ZUPPA di tagliatelle AGLIO e OLIO e PEPERONCINO

azaz:

FOKHAGYMÁS, OLÍVA OLAJOS, és PAPRIKÁS

szélesmetélt

MARHAHÚSLEVESBEN

Ez a hosszú név ne zavarjon meg senkit. A világ minden szegletében ismert, spaghetti aglio e olio, egy változatáról van szó. Az első csavar, hogy házi szélesmetélttel, szóval tojásos tésztával készítettem és nem (durum) spagettiből. A másik trükk, hogy az étel karakterét lényegesen megváltoztattam a keleties tálalással, ugyanis, a paszta marhahúslevesbe került.

első lépésben kigyúrattam a tésztát

a tészta egyszerű,
tojás, liszt, és só,
vizes kézzel összegyúrva

géppel "felcsíkozva"

Szósz a szokásos: vékonyra szeletelt

fokhagyma és édes, legalábbis nem 

ordítóan csípős csili, extra szűz

olíva olajon dinsztelve. Mielőtt

megégne, kevés levest hozzá adok

és beforralom. Ebbe forgatom a félig 

főtt tésztát és alaposan meghintem 

apróra vágott, petrezselyem zölddel.

mély tányérba kitálalom

ekkor éri el az étel az első fázist

ez a tagliatelle, aglio e olio e peperoncino

Arra kell nagyon figyelni, hogy a tészta ne főjjön túl, mert a levesben még tovább fő, valamint nem szabad túlságosan elzaftosítani, hogy a leves érvényesülni tudjon.

köré mertem a finom

marhahús levet

PIKÁNS MEGGYLEVES

Nem a szokványos retro (értsd: agyonhabart) és a még szánalmasabb "görög gyümölcs leves, tejszín habbal" stílusú levest főztem, mégis mindenki repetázott, ennek ellenére, senki nem állta meg szó nélkül. "Nagyon finom, de valami szokatlan van benne" meg-hogy "nem is tudom milyen, de ízlik"  "hű de pikáns", és így tovább. Örültem, hogy senki nem evett még hasonlót. Jéghidegen, másnap még pikánsabb és egyedibbé vált a lé. 

Hozzávalók:

kardamon,

fahéj,

citrom,

narancs virág olaj,

szegfűszeg,

menta,

barna cukor,

cukor vanillin,

meggy,

tej,

tejföl,

vaj,

Pici vajon felraktam, a magvalt meggyet, majd a citrom és a menta levelek kivételével a többi fűszerből és cukorból egyszerű fűszer redukciót készítettem, amit a kevés vízben fővő meggyhez adtam.  Ezután, tejet és kevés narancs virág olajat adtam a leveshez. Felforrás után botmixereltem, és kevés tejföllel  dúsítottam, citromot és mentát adtam hozzá, még egy kevés cukrot, és friss magvalt meggyet  betét gyanánt, ismét beforraltam, majd leszűrtem. 

Hidegen tálaltam, menta levéllel díszítve, kevés natúr meggy lével márványozva' a  tetejét.

A leves nem túl sűrű,  nem híg, a meggy betét nem főtt de nem is teljesen nyers. A "pikáns" fűszerek érdességét finom, pasztellessé szelídíti a tej. Megfoghatatlanul savanykás-mentás, még véletlenül sem az édes íz dominál, csak a hozzáértőknek' sejlik a narancs virág olaj enyhén édes aromája...