Olasz mesteremnek nem akartam elhinni, hogy a Földközi
Tengerben él Spada, azaz kardhal. Mitől is lenne tipikus sziciliai fogás a
Spada grigliatta, con insalata mista, kevésbé hangzatosan a címben leírt étel.
Tévedtem. Bizony a mai napig kerül mediterrán kardhal tál, a
kockás terítőkre.
Amennyire érdekes étel, annyira egyszerű. Mint minden
egyszerű ételt ezt is fatálisan könnyű elrontani.
A saláta gondolom nem nagy kunszt, csak nehogy a hülye
ecet-cukor-víz formációt válasszuk…
Az olaszok általában, nyersen szervírozzák a salátát, és a
kedves vendégre bízzák, mennyi bor-vagy balzsamecettel, olíva olajjal és sóval
keverik be. Ecetek helyett jöhet Jamie Olivéres citromlé dresszing is.
A kardhalat többnyire szeletelve árusítják, így már nem sok
befolyással bírunk a húsdarab vastagságára. A szelet inkább, két hüvelyk-újnyi
vastag legyen, mint vékony. Öblítsük le, és alaposan szárítsuk fel egy
papírtörlővel, durva szemű fekete borssal és sóval hintsük, közvetlenül a
vaslapra helyezés előtt.
A rácsos sütő felületet ajánlom, pici olajjal kenve.
Ügyeljünk, hogy forró legyen a felület, máskülönben odaragadhat a hús. Oldalról
nézve, látható lesz amint lentről felfelé sül át, és fokozatosan változik a
színe a kardhal szeletnek. Félúton fordítsunk rajta, egyébként nem kell
piszkálni. Hamar kész van, az egyik felét szokás jobban átsütni, inkább
esztétikai szempontból, ízlés dolga. Elsőnek ne próbálkozzunk ezzel, mert
túlsülve ehetetlen.
Tálalásnál extra szűz olíva olajjal és apróra vágott
csilivel lehet tovább ízesíteni. Én petrezselymes fokhagymás olajjal
montíroztam.
Halra kevésbé emlékeztető, karakteres íze van, szerintem még
egy jó vörösbor is passzol hozzá…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése