"Vége! Nincs tovább. Pár búcsúdobás a reménytelenségbe és indulunk haza.
Keserűen leharapom a damil végről a csalit, felcsévélem a zsinórt,
szétszedem a botot, amíg lehúzom a csizmákat az operatőrök gondosan
elrakják a felvevőket, (kiszámolják mikorra érnek haza) és szótlanul
elindulunk, durcásan iszom még egy kávét valamelyik kútnál… Se film, se
horgászat:
ilyen az, amikor az anyatermészet nem akarja."
A fenti kis részlet az ITT olvasható írásomból való. Egy végtelenül elkeserítő nap és a rá következő hangulatot tükrözi.
/ a fenti kép csak látszólag indifferens/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése