TÜKRÖK ÁRULÁSA

„Egy mély élmény legalább annyit ér, mint az egész egyetemi könyvtár.” …És minden, de minden kocsmában mondtak már valami szépet, és mondanak még manapság is, igaz?... Rozkošéknál azt mondta egy pöttömnyi kalauz: „Az alacsonyabbrendűségi érzés az ember ünneplése.” Az Arany Pálmában egy cvikkeres férfi beismerte: „Bármit állítok, nyomban az ellenkezőjét mondom.”

Inkább, Hrabal „teljes” műveit szeretem. De az igazi ínyencségeit, az általa „totális realizmusnak” nevezett sorait, novelláiban találjuk. Mikor gusztustalan vagy „képtelen szürreális metaforák” állják el a megértés útját, olyankor még reálisabb, esszenciálisabb és filozófiaiak művei.

A Csendesben egy házmesterné azt mondta: „Az egyszerű szavak röpimák az ostobaság ellen.” A pincérnő a Fehér Bárányban azt mondta: „Micsoda népes város, és én mégis milyen magányos vagyok!” Az Angyalban a tejes kihirdette: „A modern emberek gyalog kezdenek járni.”

Néha csak megérezni kell őt, nem megérteni. És a könyv mellett hangosan hahotázni és utána elmesélni egy sör mellett a poénokat… mert még az érzelmes fegyőr is tudja, hogy az embereknek „legalább egyszer naponta meg kell mutatni az élet naposabb oldalát is”.

Az élet csak vasárnapi kimenő a haláltól, nem igaz? – mondta Bedar úr, a Gyógynövények alkalmazottja. És alig valamivel hajnali hat után a kocsmában azt az öt koronát, amelyet a felesége ebédre adott, ürmös formájában leeresztette a torkán. Aztán addig járt asztaltól asztalig, míg valaki meg nem vette tőle a tízóraiját. És Bedar úr ezt a pénzt is tüstént beváltotta egy kesernyésen illatozó pohárra. Amikor aztán már semmije se volt, így tetszelgett magának: „Ha most felmásznék egy fára, akkor a földön már nem akadna semmi keresnivalóm... És miért nem akadna?” S tüstént felelt is magának: „Azért nem akadna, mert az élet csak vasárnapi kimenő a haláltól.” Csak ezek után indult el a munkába, osztályozni a kamillát és az útifüvet, s útközben azon töprengett, hogy kit pumpolhatna meg ma? Csakhogy a munkatársai már nem kölcsönöztek neki, a közeli kocsmákban pedig Bedar úr annyira el volt adósodva, hogy uzsonnázni villamossal kellett mennie valahová, hogy ott, ahol még nem ismerik, előbb töltsenek neki, s csak aztán perlekedjenek vele a fizetésért, s végül kénytelen-kelletlen hitelezzenek.

dőlt betűs: Hrabal – Tükrök árulása, Prágai bölcsődék

kép: Balázska