2011. június 20., hétfő

SZARDÍNIÁS FUSILLI


Minden kép ki akartam már próbálni a "Soós" Premio duro márkanévre hallgató magyar termék(ek)et. A spagettijéből már ettem, de nem igazán emlékeztem rá milyen is. Most csavart tésztáját választottam, mivel ez a forma karakteresebb, és nehezebben "titkolja", magának a tésztának a minőségét, még akkor is ha merő szószba fullasztanánk. Egyébként a fusilli, -a csavart tészta -, ami leginkább felveszi a szaftokat, tehát ha netán úgy járnánk, hogy kevés a sugo (a pasta "mártása") fusillit főzzünk hozzá.

Amúgy a vecsési cég terméke igen olcsó, elfogadható csomagolású, de azt hiszem még csak a Corában találkoztam vele.
Rég jártam tengernél, valami igazi tengeri, kikötős kajára vágytam, nem valami flancos, drága fehér-terítős gourmet káprázatra, hanem valami olyasfélére amit a kikötők dolgozói esznek a konyha mögötti fa ládák tetején egy elnyűtt napernyő alatt, szieszta idején... Olasz mesteremtől
sok  "személyzeti kaját" ellestem, most valami hasonlót dobtam össze az itthon talált "maradékokból". Az étel kicsit a putanescára hajaz.
készül a sugo
Extra szűz olíva olajon zúzott-vágott fokhagymát (1/2 fej) és vörös hagymát (1 fej) fonnyasztottam. Apróra vágott zöld olajbogyóval, két szem zúzott boróka bogyóval és két babér levéllel fanyarítottam. Lassú tűzön hevítettem az egyveleget, addig míg nem ég az olaj, vagy a fokhagyma. Egy olajos szardínia konzervről leengedtem az összes zsiradékot és kevés paradicsom szósszal hozzákevertem a többihez. Ezalatt a fusillit oda tettem főni, és kb. másfélszer annyi kiló paradicsomot mint amennyi tészta kivelőztem. A lágy részek, a lé és magok a sugoba kerültek, a héjas húst pedig apróra kockáztam.

a paradicsomot nem kell szétfőzni
A súgóban teljesen szétfőztem a szardíniát és minden egyebet, sóztam (ez az étel lehet kicsit sós!), borsoztam és a legvégén apróra vágott friss bazsalikom levéllel fűszereztem. Mikor a tészta al dentére főtt, beleborítottam némi sós főző vízzel a ragúba és összekevertem a felkockázott paradicsommal. Épp csak rottyant egyet (1/2 perc) és tálaltam.
Bazsalikom levéllel díszítettem, és még külön a tetejére fektettem, pár (újabb) szardínia darabot, olíva olajjal meglöttyintettem. A tészta némileg kisebb a megszokottól, viszont valóban durumnak érződik, finom és a szaft is "jól fogja". Nekem nagyon ízlett ez a "tengerész" kaja, érződik benne a hal, anélkül is hogy közvetlenül hal húst vennénk a szánkba. A bogyók a babér és a zöld bazsalikom együttes harmóniája, félnyers paradicsommal az imádott mediterránumot idézi.

2 megjegyzés:

J. írta...

Olasz mesteredtől???
Szinte látom a szemeim előtt a ládákon jóllakottan nyújtózkodó kikötői munkásokat.
Bárcsak nálunk is ilyen lenne a személyzeti kaja!

pupa írta...

Altintól, az Albán származású. olasz séftől tanultam a szakácsászatot.