Ha nem lenne az L4-5 között a fránya protkó, meg csavarok és egyebek, semmi nem gátolna abban, hogy csatlakozzam, egy igazi szabad csapathoz, azokhoz akik csónakkal, kajakkal szelik a vizeket.
Kis ideje csodálattal teljes irigységgel olvasgatom blogjaikat;
Számomra Ők a szabad embert testesítik meg, bepattannak a kajakjukba, vagy a csónakba, és pereceken belül más dimenzióban utaznak, csodálják a természet végtelen szépségit és amikor kedvük támad, kezükbe veszik horgász botjukat, kellő távolságból a víztükörre hajló lomb alá penderítik a műcsalit, műlegyet vagy villantót és ha nem kap a domolykó, csak engedik, hogy lejjebb sodorja őket a folyó, lágyan, barátsággal, felkínálva a következő esélyt, egy nagy ragadozó őnre, vagy harcos domi megfogásához.
Régen, valamikor, a vad nyugaton vágtató kalandor, egymaga a lovával, feltekert pokróccal és sátor ponyvájával a nyeregben, számomra ugyan azt jelenti mint, motorral robogni, róni a poros országutat (felgöngyölt hálózsákkal a háton), betérni egy útszéli krimóba, elutazni , élvezni a sört és rockot egy motoros bulin.
 |
|
|
Easy rider! Szakál barátom a rengeteg motor mellett, épített egy kajakot a Dunára. Rajta keresztül még könnyebb megérteni ezt a lelkületet. Szomjazunk a szabadságra, szeretjük a vizeket, halakat, jobban hogyan is lehetne, megtestesíteni vágyainkat, minthogy kajakkal felfedezni a "vadont", ahová más pecás nem jut el, gyönyörködni a naplementében, megfogni és útjára engedni pár pikkelyest és sátort ütni a parti kavics fövenyen...
A képeket, természetesen a a bemutatott blogról "kölcsönöztem" , a szövege kattintva, "elérhetők" ezek a fura emberek.
