7 ÉVES INTERJÚ

Beszélgetés Zákonyi Botonddal Interview with Botond Zákonyi /megjelent a Flyfishing.Hun/
-A családi legendáriumod szerint apai nagyapád hét évig volt orosz hadifogságban és fiai, akik öten voltak, hogy a hadisegélyt kipótolják lejártak a Sióra süllõzni. A kifogott süllõket pedig nagymamád eladta. Ezek szerint a családi indíttatás, már ami a horgászatot illeti benne volt az apai génekben, de hogyan kezdõdött a Te horgász pályafutásod? - Gyerekkoromban Siófokon laktunk édesapám ott volt fõjegyzõ, aztán jöttek azok a sokat emlegetett ötvenes évek. Megkezdõdött az államosítás, elvették a nagyszüleim üzletét, házukat, apámat pedig kirúgták az állásából. A szüleim ekkor költöztek át Balatonfüredre a testvéreimmel, de én még Siófokon maradtam két évet a nagyszüleimnél, és nyaranta kijártam a Sió- partra gilisztát árulni a horgászoknak. -Hány éves voltál ekkor? Hatéves voltam, az iskolakezdés elõtti utolsó nyár volt...Szerettem kijárni a Sió-partra, elüldögélni a horgászok között és élveztem, hogy milyen sokféle halat fognak. A következõ nyárra már megvolt -a gilisztás pénzbõl- az elsõ felszerelésem: egy bambusz bot, tároló orsóval és elkezdtem horgászni. Keresztapám is sokszor kivitt a gamászai, sóstói akadókra süllõzni, és amikor megfogtam az elsõ igazán méretes fogasomat, az eldöntötte a sorsomat. Közben én is átkerültem Füredre, és ott a helyi srácokkal együtt jártam le a hajdani Rákosi villa melletti kõcsomókra horgászni. Közel laktunk a parthoz a kertünk végét mosta a Balaton, nem volt kérdés, hogy szabad idõmben mit csináljak. Szóval horgászással és irodalmi próbálkozásokkal teltek az évek, tizenhatéves lehettem, amikor megjelentek elsõ írásaim a megyei Naplóban. Késõbb aztán Pestre kerültem és alaposan megváltozott az életem, nem volt könnyû ismerõsök, barátok nélkül gyökeret ereszteni. De szerencsére a horgászbarátságok annál könnyebben alakultak, így aztán hamarosan elkezdtem a Dunára, majd késõbb a Tiszára is járni -Pestre horgászként vagy újságíróként kerültél, hogy is van ez? Hogy mikor lettem az újságírás mellett horgász-szakíró? Nem is tudnám igazából megmondani, de nyilván el kellett telni egy bizonyos idõnek, amikor az ember azt gondolja, hogy tud már annyit a horgászatról, hogy merjen róla írni. Ez az egész horgász-szakírás számomra olyan nehezen definiálható valami, hiszen engem a horgászatban pont nem az izgat, ami általában a szakírókat. Miután mûszaki analfabéta vagyok, nem tartozom a barkácsolós, bütykölõs pecások közé. Ráadásul nincsen bennem haléhség, a zsákmányszerzés rítusa is csak addig érint meg, amíg lefényképezhetem a kifogott halat aztán teszem vissza. Nekem a horgászat a természetre való rácsodálkozás és a másokkal való találkozás lehetõsége, egy számomra rokonszenves közegben.  -Honnan a kötõdés a legyezéshez? Tagja voltam annak a baráti társaságnak, akik a hatvanas években a hajdani Viszló patak partján minden május elején összegyûltek, hogy ennek a kevésbé ismert horgászmódszernek hódoljanak. Kövi Gábor volt ennek a társaságnak a szellemi és technikai vezetõje az õ kezdeményezésére alakítottuk meg az elsõ hazai legyezõs klubot, a Herman Ottó legyezõs baráti társaságot. Én nem váltam olyan szenvedélyes legyezõ horgásszá, mint a többiek, de feltétlenül hatott rám a sportszeretetük. Náluk lehetett látni elõször lenyomott szakállú horgokat, a halak visszaengedését is õk kezdték el, és a légykötésrõl napokon át tudtak beszélni...Ettõl egy kicsit mindig megõrültem, mert ez a része már nem érdekelt, de a barátság a Viszló elapadása után a mai napig is megmaradt, és nagyon fontos része az életemnek.	-Family myths say that your grandpa on your father's side was a prisoner of war in Russia for 7 years and his 5 sons to add to the wartime subsidy went down to the Sio channel to catch walleye, which your grandma sold. So, I guess fishing is a trait that runs in the family genes but how did your fishing carrier begin? In my childhood, we were living in Siofok and my father was the Chief Clerk, then along came the infamous fifties. Confiscations began and the shop of my grandparents' was taken away, so was our home and my father was fired from his job. My parents moved to Balatonfured with my brothers but I stayed at my grandparents' in Siofok for another two years and in summertime, I often went to the Sio bank to sell worms to the fishermen. -How old were you then? I was six, the last summer before I went to school. I loved going to the river, sitting among the fishermen and I really enjoyed how many different kinds of fish they caught. For the next summer I already had my first tackle - from the worm-money - a bamboo rod and a reel so I started fishing. My godfather often took me to the snags of Gamasza and Sosto and when I caught my first sizable perchpike my fate was sealed. In the meantime, I also moved over to Fured and would go fishing with the local boys to the boulders at the old Rakosi Villa. We lived close to the shore, Lake Balaton was in our backyard, so there was no doubt what I'd do in my freetime. Years of fishing and attempts at literature went by until I got sixteen, that was when my first writings began to appear in the county paper. Later, I got to Pest and my life significantly changed; it was not easy to settle in without friends and acquaintances. But luckily, fishing pals I found more easily, so I soon started visiting the River Danube and later on the Tisza. -How did you get up to Budapest as a fisherman or as a journalist? How was all that? When I became a fishing columnist alongside being a journalist, I can't really tell, but I guess some time has to go by until one starts to think that he knows so much of fishing that he dares to write about it. This whole fishing-specialist thing is so hard for me to define since in fishing I get curious about not what usually excites other specialist. As for technical things I am a layman, I don't belong to the DIY kinds of fishermen. Moreover, there is no hunger for fish in me, and even the ritual of catching the prey only touches my spirit till I can take a photo of the fish and then I release it. For me, fishing is the awestruck observation of nature and the chance to meet people in environs dear to my heart. -Where are your ties to fly-fishing from? I was a member of a company of friends in the sixties, who would gather on the first of May on the bank of the old Viszlo to humbly pay tribute to this barely known fishing style. Gabor Kovi was the spiritual and technical leader of this group and we established the first fly-fishing club upon his initiative, the Herman Otto Fly-fishing Company of Friends. I have not become such a passionate fly-fisher as the others but their love for the sport definitely had an impact on me. One could first see there hooks with the barbs plied down, they also started releasing the fish and they could talk about fly-tying for days. That has always driven me round the bend, as this part has never interested me, but the friendship has stayed along even after the Viszlo dried up, up to the present day, and it has remained a very important part of my life.
-Az utóbbi években mégis lehetett tõled legyes cikkeket olvasni... A legyezést a legsportszerûbb horgászatnak tartom és a léggyel fogott hal varázsa, hangulata felülmúlja a woblerrel vagy bármi mással fogott hal élményét. Az tagadhatatlan, hogy a mûlegyezés egy másfajta horgászkultúra, és akiket én ismerek, azok nem csak tisztességesen és sportszerûen viselkedõ emberek, hanem az élet más területén is kiemelkedõk...Ez is a bajom azokkal az anyagokkal, véleményekkel, amikrõl idõként hírt kapok például- most beszélgetésünk elején (a szerk.)- tõled, ahol sérelmezik, hogy nem válaszolok.. Nemrégiben megjelent legyezést érintõ cikkeid után heves, indulatoktól sem mentes, téged bíráló, írások jelentek meg netes fórumokon. Miért nem válaszolsz? Én már nem olvasom ezeket az internetes fórumokat, ami nem azt jelenti, hogy nem fogadom el az ott leírtakat, de ezek a fórumok az én olvasatomban nem (csak) a szólás és vélemény szabadságáról szólnak, hanem sajnos másról is! Az Internet szabadosságáról, arról a minõsíthetetlen durva és primitív hangnemrõl, ami ma polgárjogot nyert! Az olyan ember, mint én, aki írással keresi a kenyerét, annak az elmúlt negyven év alatt volt ideje megtanulni, és tisztelni, a leírt szó erejét, hitelét. Mit válaszoljak az anyázó trágárkodó beszólónak, aki úgy viselkedik, mint a csürhe a Fradi-Újpest meccsen?! De van más gondom is, legutóbb például a Haldorádó horgász-portálon megjelent az én nevemmel és email címemmel egy ostoba másokat jogtalanul támadó írás, amihez semmi közöm! Visszaéltek a nevemmel, ezért kénytelen voltam minden általam ismert és horgászattal foglalkozó internetes portálnak írni és letiltatni a nevemmel megjelenõ írásokat.    -Zárjuk is le a netes fórumokon kirobbant viták taglalását, folytassuk mással Világlátott ember vagy széles ismeretségi körrel is rendelkezel. Tapasztalataid alapján, milyen jövõ vár a hazai mûlegyezésre? Milyen lehetõségek vannak? Egyáltalán kell-e a mûlegyezésnek fejlõdnie?	Yet, in recent years we could still read fly-fishing articles written by you… I consider fly-fishing the fairest kind of fishing, and the magic, the mood of catching a fish on a fly surpasses the experience of spinning or anything else. And it cannot be denied that fly-fishing is a different culture, those whom I know are not only of the highest ethical and moral standards in fishing but are also outstanding in the other fields of life... This is what actually bugs me about materials, opinions that I get news of from you - for instance when they are offended that I do not reply. -After a recently published fly-fishing article, severe even abusive criticisms have been aired in net-forums. Why don't you respond? I don't read internet forums any longer, which does not mean that I do not accept the things that have been written there, but these forums, in my reading, are not solely about the freedom of speech and opinions, but also about something else, unfortunately. About the unrestrained dirt and filth that become the norm. A man like me, who has been making a living by writing, has had the time to learn to respect the power and the credit of the written word. What would I be supposed to say to some vulgar SOBs who act like football hooligans?! But there are other things too. The other day someone published a stupid reproachful article under my name and e-mail address on the Haldorado Fishing-Portal, without my having anything to do with it. My name has been abused so I was forced to write to all known fishing portals and ban all publications appearing under my name
	In that case, please write in capital letters that I APOLOGISE TO THEM. I had no intention to offend anyone who insists on his swift streams and crystal rivers, on the nature and water that I myself grew fond of, where fishing is a true back-to-nature experience. -Let's consider the discussion of net-scandals closed and move onto something else. You've traveled the world and seen a thing or two. In your experience, what future can we anticipate for fly-fishing? What opportunities are there? Does fly-fishing have to develop at all?
Mindenképp érdemes foglalkozni a legyezõ horgászattal, hisz legfõbb értéke a sportszerûsége, a hal, és a természet tisztelete. Hogy értékének, rangjának megfelelõ módon kezeljék ahhoz nem elég, hogy néhány ember itt -ott összegyûljék, ahhoz egy erõs szövetségre lenne szükség. Azon kívül, hogy megjelenik a horgász sajtóban egy-két cikk, nem történik semmi és a Mohosz-nak is csak egy púp a hátán. Emlékszem, hogy jó pár évvel ezelõtt Kovács Csabáék, Demus Petiék mennyit kilincseltek, veszkõdtek a szövetségnél. Pedig épp a szövetség lehetne az, aki sokat tudna tenni. Ha lenne egy országos mûlegyes szervezet, a nemzetközi elõírásoknak megfelelõ belsõ renddel, szabályzattal, etikai kódexel, választott vezetõvel akkor már megkerülhetetlen lenne a Mohosz részérõl is a mûlegyes tábor.  -Milyen tapasztalatokat lehetne átültetni? Nem gondolom, hogy a külföldet kéne másolnunk, hiszen ahol bõven akad legyes víz ott ez a probléma nem létezik. Nyilván üzleti alapon mûködnek a vizek, ez itthon is kikerülhetetlen lenne. De jó lenne, olyan embereket helyzetbe hozni, mint a Hoitsy Gyuri, akinek az egész élete a pisztrángról szól, és akinél hitelesebb, halhoz, mûlegyes horgászathoz értõ kevés akad. Amit- ha lesznek vizeink- érdemes külföldrõl átvenni, az a kulturált horgászat megteremtése, a megfelelõ infrastruktúra, az elfogadható árú szálláslehetõség, és a körülményekhez képest optimális halbõség.  -Említetted, hogy beszéltél nemrégiben egy vállalkozóval, akinek komoly pisztrángos tervei vannak... Egy félig kavicsbánya, félig völgyzárógátas ötvenvalahány hektáros tóról van szó, amibe komoly mennyiségû pisztrángot kíván hozatni Olaszországból és hazai legyes paradicsomot akar létre hozni. Ez lehetne a hazai legyes tábor bázisa is, például az elõbb felvázolt szövetség biztos jelentõs engedményeket tudna elérne ezen a tavon.	Fly-fishing must be dealt with in all cases since its greatest values are its fairness, and its respect for fish and nature. To be treated on its own merit and worth, it is not enough if only a few people gather together here or there, it would take a strong association. Apart from a few articles published in fishing journals, nothing happens and it is just a pain in the neck of the national association. Quite a few years ago, I remember, how much effort and strife Csaba Kovacs, Peter Demus and their company invested and wasted into this at the national association. Yet, if there was a strong association with rules and regulations, and a code of conduct that comply with international standards, with an elected head, then the community of fly-fishers could no longer be neglected by the national association. -What practices could be adopted? I don't think we ought to copy foreign practices because somewhere, where there is enough water, it is not a problem at all. Waters are managed along business practices, something that should be done likewise at home too. But we should support people like Gyuri Hoitsy, whose entire life is about trout, whose credit and expertise in fish-breeding and fly-fishing is unmatched. What - if we're going to have waters at all - should be adopted from abroad is the infrastructure for pleasant fishing, accommodation for a reasonable price and optimal fish-population among the given conditions. -You've mentioned that you talked to a businessman who has serious plans with trout… It is an artificial reservoir in a valley, some 100 acres, and he is planning to import a large amount of trout from Italy to establish a fly-fishing paradise here in Hungary. It could serve as a base for the domestic fly-fishers' community; a strong association could reach significant reduction on the lake, for instance.
Ezen a tavon remélem minél többen fogunk találkozni. Milyen más legyes terveid vannak az idei szezonra? Ez rajtad múlik. -??? Balázs te pontosan tudod mennyire elfoglalt vagyok. Fõszerkesztõje vagyok egy magyar-angol nyelvû magazinnak, ami nagyon sok munkát ad. Nem akarom, hogy panaszkodásnak tûnjék de februárban tíz napot voltam csak itthon. Évek óta hozzád igazodom, a legyes horgászat terén… Ráadásul az is nehezíti a dolgainkat, hogy eleget kell tennem több filmes forgatásnak is. Március végén a Pó-folyón forgatok, aztán megyek megint Kazasztánba és valamikor júniusban meg Alaszkába is, kell mennem. Úgy, hogy légy szíves úgy szervezni az életedet, hogy rám is légy tekintettel. - Itt térnék vissza már a beszélgetésünk elején is felvetõdött témához. Amikor horgászol, író vagy, vagy horgász? Írással foglalkozó iparos vagyok. Amikor elmegyünk egy izgalmas horgásztúrára mindig az foglalkoztat, hogy mit tudok ebbõl a Sporthorgász számára megírni. Azért mondom, hogy iparos vagyok, mert ennyi év után már iszonyú nehéz azonos színvonalon írni a horgászatról.. Van, amikor rendesen megszalad a toll, van, amikor kevésbé. Nem felhõtlen szórakozás egy túra, fõleg akkor ha filmet forgatok, mert rendezni is kell, a szövegre is figyelni kell, szinkronban kell lenni az operatõrrel, és arra is ügyelni kell, hogyne kapjon el a szenvedély a sok megzakkant horgász között. Mert azért ha egy délután fogsz négy-öt ötvenkilós harcsát, mint ahogy az Ili folyón sikerült, akkor engem is elragad a halfogás szenvedélye, és én is összevissza ordibálok, nem ügyelve arra, hogy ezt a filmbõl mind vágni kell. Az írásról még annyit, mire ez az interjú honlapodon megjelenik már a boltokban lesz a Balatonról írott könyvem. Rengeteg munkám van benne, most hogy végre elkészült, egy kicsit kiüresedtem, Már éppen itt az ideje, hogy végre elmehessek horgászni    Mi az (a horgász) álmod, ami még nem teljesült be? Sokáig egy alaszkai horgásztúra volt álmaim netovábbja, de most, hogy kezd realizálódni már nem vágyom oda annyira. Fõleg azért, mert többektõl azt hallottam, hogy már az is kezd olyan lenni, mint a legtöbb fizetõs program. Ami ennél sokkal jobban izgat, hogy van egy meghívásom Albániába. A nagyobbik fiam diplomata, õ járt ott és szervezi a programot. Hozott egy video anyagot, hát Balázs mit mondjak. Gyönyörû sziklás völgyek, vad szurdokok közt rohan a folyó lakott hely meg sehol. A magasból készített felvételen hullámosnak tûnt a folyó, de közelrõl nézve kiderült, hogy kilátszik a pisztrángok háta. -Szerintem ne bosszants tovább minket. Köszönöm az interjút.	-I hope we'll be seeing each other often on this lake. What other fly-fishing plans have you got for the season? That depends on you. -??? Balazs, you exactly know how busy I am. I am editor in chief of a bilingual English-Hungarian magazine, which gives me a lot of work. I don't want to complain but in February I spent only 10 days here at home. I have been adjusting my fly-schedule to you for long years… Moreover, I have to attend to several film shootings. At the end of March I'll be shooting on the River Po, then I'm going to Kazakhstan and sometime in June I'm off to Alaska. So, please try to take my schedule into consideration when you organize your life. -Let me get back to what I mentioned at the beginning of the interview. Are you a writer or a fisherman? I am a craftsman dealing in writing. When we go on an exciting fishing trip, I am always occupied with what I can write about it in Sporthorgasz magazine. I say I am a craftsman because after so many long years, it is difficult to write about fishing at the same level. Sometimes, my my pen runs smooth, at other times it won't run at all. A trip is not cloud number 9, particularly when we shoot a film. It has to be directed, scripts have to be managed, you must be in sync with the cameraman, and I have to take care not to get too passionate in all that fishing-frenzy. Because if you catch four-five 100 pound catfish in one afternoon, as we did on river Ili, then I also get manic and start yelling, forgetting that all that has to be cut from the film.    About writing, by the time this interview gets published on your site, my new book about Lake Balaton will have been published. I invested a lot of work in that and it has sort of emptied me out. So it is just about time I went fishing. -What (fishing) dream have you still got to realize? For long, a fishing-trip to Alaska was the one, but now that it is beginning to materialize, I am not longing for it that hard any more. Especially, as I heard rumors that it is becoming more and more commercialised. What excited me a lot more is an invitation to Albania. My elder son is a diplomat, he's been there and he's organizing the programme. He brought some video footage, well, Balazs, what can I say. Spectacular rocky valley, wild gorges, no human settlement anywhere near the river. Shot from up above the river looked wavy, but from down below, it turns out that the backs of the trout are sticking out. -Don't aggravate us any further. Thank you for the interview.
Budapest,2004 február