Eléggé gyatra képek készültek az egyik hétvégi, családi ebéd alkalmával, így „mentesülök” a részletesebb leírásától. Ami mégis említésre méltóvá teszi, hogy fekete kagyló került az asztalra, mert lányom itthon töltötte a vasárnapot.
Akár a legkisebb, rajong, gyermek kora óta, a tenger fura gyümölcseiért és tengeri halakért. A debreceni metróban kellően szakszerű és alapos kiszolgálást kaptam még az olcsó (800 ft/kg) fekete kagylót illetőleg is. Vásárolhattam volna, kék kagylót is, valamicskével drágábban, ami biztos megérné az árát. A fekete és a kék kagyló kinézetre azonos, a kék héja gömbölyűbb, így általában nagyobb kagylóhús is fér bele, azon kívül bukésabb, „csatornaszagúbb” mint a fekete, mikor pucolom, a velencei sikátorokat juttatja eszembe…
A szicíliaiak konyháján csak a Zuppa di Cozzét főztük, maradtam én is ennél, a bevált receptnél, nem mintha más variációkban nem próbáltam volna. No, de egy „olasz” családi ebédhez nincs is egyszerűbb megoldás, mint rusztikusan a nagy tálat középre tenni , finom pasta és bor mellett nekilátni. Így történt.
 |
| a kagylókat megtisztítottam, a fonálszerű „kapaszkodóiktól” |
Alaposan átmostam és a héján lévő szennyeződéseket egy késsel lekapargattam. Amelyik héja nyitva maradt, azt kidobtam a többit jégre tettem és egy nedves ruhával fedetten beraktam a hűtőbe, mert másnap főztem. Ezzel a módszerrel a friss kagylót akár napokig gond nélkül eltarthatjuk.
Az elkészítése, gyors és könnyű.
Fokhagymás olívaolajon párolni kezdem a kagylókat, amint kezdenek az elsők kinyílni, sózom, borsozom, fehér borral jócskán megöntözöm és befedem. Amint a nagyja kinyílt, kifedem és darabolt paradicsomot dobok rá, amivel jól összekeverem.
Innentől képekben:
 |
a kagyló húsát innentől sűrűn ellenőrzöm, a „taknyos” állagú még nem jó, viszont ha túlfő, könnyen bekeményedik |
 |
a végén, apróra vágott, bazsalikomlevél-petrezselyem zöld combóval forgatom össze |
 |
fokhagymás spagettivel együtt fogyasztottuk, amire a paradicsomos kagyló levesből is rámertünk |
 |
| finom volt, jóllaktunk, beszélgettünk, nevettünk |
 |
| hangulatkép csata után |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése