2011. december 19., hétfő

TENGERI MÁRNA - karácsonyi receptek


Egészen eddig tengeri pérnek hívtam azt a halat, amit nagy bandákban lehet látni az adriai kikötők zavaros vizében. Folytonosan turkálnak a hajók tengerbe eresztett hulladékában, a zsebpecázó kölykök örömére. Koppány fiam is fogott már belőlük, de akkor eszem ágában sem volt kezdeni vele, inkább a tengeri gyors büfék, sprotnija, tintahalai és a halpiaci kütyük kötötték le kulináris érdeklődésem. 


Próbaképp a Metróban vettem egy ilyen halat, ők tengeri márnának híják, minek helyességéről én nem vagyok meggyőződve, így felütöttem a pikkelyes gasztro-bibliát (Halak és Halételek), de sajnos egy árva kukkot sem találtam halunkról. Sebaj, saját fejem után mentem.

 

Megmostam, lepikkelyeztem és alaposan kitisztítottam a hasüreget, még a kopoltyúkat is eltávolítottam. Mozsárban borsot, és szárított bazsalikom leveles sót őröltem. Utólag egy kevés durvára zúzott borssal és nagy szemű sóval kevertem. Ezzel fűszersóval, alaposan bedörzsöltem a márnát kívül-belül, majd bazsalikom levéllel, citromgerezddel és paradicsommal töltöttem.

A hasa alját fogpiszkálókkal fogtam össze, vastag hagymakarikákra és citromkarikákra helyeztem egy tepsiben. Még roppantott fokhagymát is adtam hozzá, olíva olajjal locsoltam és lefóliázva dugtam a 180 fokos sütőbe.
Húsz perc után kitakartam, rápirítottam és egészben tálaltam, a sült hagymakarikákkal, extra szűz olíva olajjal öntözve.


Finom egynemű, süllő és pisztráng ízére emlékeztető húsa van, a bőre nem az igazi, de meglehet jobban rá kellett volna pirítanom.
Íze és olcsósága miatt is ajánlom, gyereknek is bátran készíthetjük, húsa szálka nélkül lefejthető a gerincről.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Bizony nálad a pont kedves Pupa!Itt is tengeri pérnek hívják a szóban forgó halat!Még nem próbáltuk,de már én is gondoltam rá,hogy jó lenne!Karácsonykor, ha kapunk pontyot,bajai halászlé tuti lesz,nagyon szeretjük.Sajnos ritkán lehet pontyot kapni de reménykedünk :) Üdv: Krisztián

oceancowboy írta...

Szia!

Az amit te vásároltál az márna is meg nem is.

Az angol neve flathead grey mullet, unokatestvérei a thick-head grey mullett illetve a golden grey mullett. Igazándiból csak a neve miatt nevezik tengeri márnának de valójában ahogyan te is jól sejtetted a pérhalak családjába tartoznak. A tengeri pérhalak az egész világon elterjedtek,Európában a Vizcayai-öböltől a Földközi-tengerig, valamint a Fekete-tengerben fordul elő. Állitó, vető vagy parti hálóval halásszák, horogra csak a fiatal példányok mennek. Rajokban vándorolnak a folyótorkolatokba és a lagúnákba és planktonokkal és apró tengeri állatokkal táplálkoznak. Gazdasági értékük jelentős, és Európában hét különböző kereskedelmi szempontból egyenrangú pérhal fordul elő.

Az igazi márnáktól sokkal olcsóbbak, az izük teljesen más de igy is izletes és jól elkészithető hal.

Az igazi márnák a Mullidae családba tartoznak mint a Bajuszos vörös márna( Mullus barbatus) a sávos márna(Mullus surmuletus) a Nyugat Afrikai kecskehal(Pseudupeneus prayensis) vagy a foltos kecskehal(Pseudupeneus maculatus) mig a pérhalak osztálya a Mugilidae és amit te megsütöttél az a Mugil cephalus.

Szóval ezért márna ami nem márna.

Üdv

Pupa írta...

Cowboy Úr!
Köszi! Tudtam, hogy van valami "árulás".
Még jó, hogy van aki az országban testközelből is találkozott eleget tengeri halakkal, és még jobb, hogy olvassa is a blogomat :-D

Az igazi tengeri márnákkal (mullok) volt dolgom a konyhában, különlegesek, finomak és picik - a legjobb paraméterek-.
Zadarban ismertem meg, Frog-fish ként szerepelt az étlapon... sokáig ők is rejtély tárgyát képezték csökött agyamban :-).

Kérlek olvass továbbra is, karácsonyi halas kaják jönnek!

Atyafi írta...

Ezt ki fogom próbálni annyira jól néz ki!