PESCADORES - Amigó tó

Norbival, szó szerint születésünk óta barátok vagyunk. Amikor egyszerre, egy helyen és egy napon láttuk meg a napvilágot még nem gondoltuk, hogy mindkettőnk horgászokká válunk Mondhatni csillagjegyünkből adódóan vándor horgásszá. Míg Ő egzotikus távolban kalandozott addig én a Kárpát-medence vizeit vettem sorba.

Hosszú idő után találkoztunk csak újra. A téma egyből a pecára terelődött, mint a "Löki-Tisza" nagy ismerője, nem javasolt balin próbát, kénytelen voltam lemondani Atyafi kecsegtető nyereményeiről. Irány, az Amigó tó Vámospércs. Cudar szeles időben várt minket Péter, a tógazda. Mutatott pár képet, mi meg gőzsebességgel raktuk össze botjainkat. Régen nem horgásztam, a mesterséges tó legapróbb részlete is magával ragadott, nem csoda, amúgy is egyedi atmoszférája van a helynek.

A füves-homokos parti sávja, folyvást  Warnemünde tengerpartjára emlékeztetett. Azok a megboldogult eNDéKás idők, és a csintalan keletnémet lányok sem térnek vissza, de még az Északi tengerben fogott csőrös csuka sem... a sztrimeremmel együtt lassan rángattam vissza gondolataimat az Amigó tó csukáihoz.

Norbi Efzettel dobált én egy hatalmas nyúlszőr förvedményt billegtettem a vízközt. Az első órában, semmi. A másodikban, semmi. Norbi twisterre vált és valami oda nyúl, a nyúlszőrre semmi. Kétkezes lazacozó botom rendesen edzi vállamat, nem kéne mellőznöm a vízilabda edzéseket...

A szél elállt, szépen lassacskán érkeznek még pecások, pergetnek, úszóznak remélnek. Van miért, Péternek a tógazdának eltökélt szándéka, hogy kinevelje az új csukarekordot. Baromi nagy csuxokat és közepes pár kilósokat telepített az idén is. Oda jön hozzánk, kinn marad velünk a hidegben, kellemesen elbeszélgetünk, majdnem magát hibáztatja a kapástalanságért, de megnyugtatjuk, hogy egyszerűen mi vagyunk bénák Fognak itt minden nap, miattunk ne aggódjon, még csuka nélkül is élvezzük ezt a napot. A fura bizsergetés újból elsodor, kattingatok, a hangulatot talán bemutatja pár fotó...jó az ilyen horgászat is.