Norbival, szó szerint születésünk óta barátok vagyunk. Amikor egyszerre, egy helyen és egy napon láttuk meg a napvilágot még nem gondoltuk, hogy mindkettőnk horgászokká válunk Mondhatni csillagjegyünkből adódóan vándor horgásszá. Míg Ő egzotikus távolban kalandozott addig én a Kárpát-medence vizeit vettem sorba.
Hosszú idő után
találkoztunk csak újra. A téma egyből a pecára terelődött, mint a "Löki-Tisza"
nagy ismerője, nem javasolt balin próbát, kénytelen voltam lemondani Atyafi
kecsegtető nyereményeiről. Irány, az Amigó tó Vámospércs. Cudar szeles időben
várt minket Péter, a tógazda. Mutatott pár képet, mi meg gőzsebességgel raktuk
össze botjainkat. Régen nem horgásztam, a mesterséges tó legapróbb részlete is
magával ragadott, nem csoda, amúgy is egyedi atmoszférája van a helynek.
A füves-homokos
parti sávja, folyvást Warnemünde tengerpartjára emlékeztetett. Azok a
megboldogult eNDéKás idők, és a csintalan keletnémet lányok sem térnek vissza,
de még az Északi tengerben fogott csőrös csuka sem... a sztrimeremmel együtt
lassan rángattam vissza gondolataimat az Amigó tó csukáihoz.
Norbi Efzettel
dobált én egy hatalmas nyúlszőr förvedményt billegtettem a vízközt. Az első
órában, semmi. A másodikban, semmi. Norbi twisterre vált és valami oda nyúl, a
nyúlszőrre semmi. Kétkezes lazacozó botom rendesen edzi vállamat, nem kéne
mellőznöm a vízilabda edzéseket...
3 megjegyzés:
Érdekesek női szemmel a horgászós cikkek is :-) ::K::
:-) átadom Norbinak ! Vagy Péterenek?
De jó ám!
Ha horgászni megyünk, nekem igazából amolyan "Karak és Vuk vadászik!" hangulatban telik el a nap. Örülök, ha van kapás, ha meg nincs, akkor majd lesz legközelebb. A lényeg, hogy volt egy jó horgászós napunk.
Megjegyzés küldése