2012. április 8., vasárnap

"MI AZ IGAZSÁG?"

kép a Passió-ból
2000 év! Semmi nem változott. A helytartók- most is kezeiket mossák. Ki az érinthetetlen? Persze legyen a felelősség másé, a csürhe nép választ, mindig Barabást . Semmi nem változott. A 30 ezüstpénz, csók- árulás, háromszor is megtagadnak, gúnyolódó pribékek, bírák …mi van azzal az első eldobott kővel?
Felkent papok’ vért akarnak, áldozatot, jó biznisz-nehogy kétkedj! Nehogy tagadd, Jézus mit tett….szegény IMF nem volt még akkor, mikor ostorral kergette a hasonlókat. Az Istenadta szélsőséges. Minden esetre az oltár már akkor ketté repedt ...

Semmi nem változott? Csak a megvilágítás… neve már nem is Jézus, hanem Krisztus. Halála a (gúny) neve, szimbóluma a kínzóeszköze.Új szövetséget hozott, mégis az Ó, a lejárt régi a lényeg. Legfeljebb a Pápa lábakat mos, a szegények gyámolítója, a következő húsvétra felosztja az egész egyházi vagyont, a rászorulók közt. Szent Ferenc elbújhat. Kajafással összekacsint, Saul rabbiból apostol lesz, persze a damaszkuszi út! Hát hogyne! A napkeleti bölcsek királyokká lettek, nehogy mágus kerüljön a keresztfára, az áldozat a zsidók királya legyen… kit vált meg? Kinek a bűneiért? Mi ez?

Szép húsvétot! Reményt, Feltámadást!
Csak Őt nézd, hámozd ki 2000 évből! Mi az igazság?


6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép húsvétot neked is Pupa!
Krisztián

Pupa írta...

Krisztián, köszi a jókívánságot, engedd meg, hogy nem egy keresztény Nobel-díjas ember versét "adjam" viszonzásul.

Günter Grass:
Amit el kell mondani

Miért hallgatok, miért hallgattam el oly sokáig,
mi nyilvánvaló, haditervekben kifőzött
elmélet, melynek végén mi, a túlélők
legfeljebb lábjegyzet lehetünk.

Ez az állítólagos első csapás joga,
mely kioltaná a szájhősök igájába
szervezett és irányított iráni tapsnépet
csak azért, mert e hatalom árnyékában
atombomba építését vélik látni.

De miért tiltom el magam,
azt a másik országot, hogy nevén nevezzem,
ahol évek óta – bár titkon – hatalmas
nukleáris erő dagad, ám minden
ellenőrzés híján?

Általános csend honol e tény felett,
mely hallgatást magam is elfogadtam,
e csend nehéz hazugságom, kényszerem,
hiszen azon mód, mikor megtöretik,
az ítélet – „antiszemitizmus” – készen áll.

Most azonban, mikor hazám, melyet
saját ősbűne követ utánozhatatlanul, és azt
újra meg újra rajta számon kérik,
csakis üzletileg persze, ügyesen forgatott
szóbeszéddel jóvátétellé nyilvánítottan,
egy további tengeralattjárót ad el Izraelnek,
egy olyat, melynek tulajdonsága mindent
elpusztító robbanófejeket célba lőni amoda, hol
bizonyítatlanul egyetlen atombomba volna,
melynek majd végső bizonyossága az aggodalom oka,
mondom, mert mondani kell.

De miért hallgattam eddig?
Mert úgy véltem, származásom
soha le nem mosható szégyenével
tiltja a tényt, igazság mondását
Izraeltől elvárni, ez országtól, melyhez kötődöm,
s kötődni fogok.

Miért most mondom,
öregen, utolsó csepp tintámmal:
Izrael atomhatalma veszélybe sodorja
a világ amúgy is törékeny békéjét?
Mert ki kell mondani azt,
ami talán holnap már késő lehet:
mi – épp eléggé terhelt németek –
gyaníthatóan bűnsegédek lehetünk,
a szokásos mentegetőzések pedig
erőtlenek.

Beismerem: nem hallgatok tovább,
mert elegem van a Nyugat álságából,
és csak remélhetem, hogy sokan
törik meg a csendet, mert a közelgő
veszélyt elkerülendő, az ezt okozókat
fel kell szólítani erőszakosságuk megszüntetésére,
követelve, hogy állandó, meg nem
akadályozható ellenőrzés mellett
az izraeli atomerőt és
az iráni atomberendezéseket egyaránt
nemzetközi hatóság felügyelete,
és e két ország kormánya tarthassa szemmel.

Csak így segíthetünk Izraelnek és Palesztinának,
mi több, minden embernek, kik ezen
az őrület bitorolta területen
szorosan egymás mellett,
egymásra acsarkodva élnek, végül
magunkon is csak így segíthetünk.

(Fordította: Szutrély Péter)

(Megjelent a „Süddeutsche Zeitung” 2012. április 4-i számában, majd a világ számos vezető lapjában.)

J. írta...

Nagyon elgondolkodtató, amit írtál. Húsvéttal kapcsolatosan nagyon összetett és egyelőre megfogalmazhatatlannak tűnő gondolatok kavarognak bennem. A Mel Gibson-féle Passiót minden évben megnézzük ilyenkor. Félelmetesen jó film, hihetetlen képekkel. Sok olyan összefüggésre világít rá, ami felett amúgy valószínűleg átsiklottam volna.

Günter Grass verse jó nagy vihart kavart a németeknél meg a "kiválasztottaknál". Újabb példa arra, hogy hazug világunkban az igazság mennyire tud fájni annak, aki bűnös.

Atyafi írta...

Bakker. Ezt a verset tegnap este akartam felrakni blogra. ejjjjjjjjjj

Pupa írta...

Atttyyy!
mi az akadáya? :-)
tedd felllll míg be nem tiltják!!!

California Fishing írta...

Érdekes ez a feltámadás, újjászületés dolog. A szív és a lélek még élni akar, sőt most akar csak igazán, mert eddig mindent megtett azért, hogy elpusztuljon. Most azonban az utolsó szalmaszálat megragadva, ahogy egyre feljebb húzom magam a gödörből, innen már tisztán látszik a következő két lépcsőfok a HIT és a REMÉNY! És ha ezek mellettem állnak, márpedig sziklaszilárdan, azt tanúsíthatom, akkor semmi sem tántoríthat el. Már nem én vagyok a fontos. Most az számít, hogy ugyanazt a HITET és REMÉNYT továbbadhassam azoknak, akik enélkül fuldokolnak, haldokolnak. Talán Pupa te már ismersz valamelyest és tudod miről beszélek. Sőt, szeretnélek megnyugtatni. Hidd el, hogy komoly katarzis előtt állunk mi magyarok ugyanúgy, mint az egész fejlett nyugat. És egyetlen egyszerű fegyverrel fogunk megnyerni minden eddig vesztesnek hitt csatát. Mégpedig SZERETETTEL, mert csak az az egyetlen érvényes fegyver a gyűlölettel szemben, nincs más és nem is kell.

"Minden születés véres.." /Hobó/

Áldott Húsvétot mindenkinek.