Örülök mikor ismerőseimmel találkozhatok az ország minden szegletéből és finom sört ihatok. A horgászfelszerelés mustrából egy óra már sokk is, a csinos hosztesz csajok mutatósak de túl fiatalok (miért nem gondolnak a kereskedelmi ügynökségek a mentálisan ép középkorú férfiakra is?), közben nem ott járok a csarnokban.
Hrabal sztoryai közt tallózik agyam, előre futok és hangolódom Bohémia felé, a péres felső Moldvához, az Otava folyóhoz, a következő nagy filmforgatást vizionálom, hát sokkal jobb ám ott a parton vagy a vízben állva és este füstös kocsmában szürcsölni le a hósapkahabot a korsó
borostyánnedű tetejéről és alaposan megnézni a német-cseh szőkeségeket, tréfálkozni, knédlit, káposztát enni a wursthoz és magasról tojni rá, hogy csak pár pérecske jött a műlégyre, mikor olyan kacér az élet... közben pedig már négy vágatlan film nyomja vállam. Vállalom. Minden szép így, csak mennék már.
Nagyon mennék, menekülnék ki az őszbe ami olyan szomorúan szép - ahogyan Menzel filmjében, Hrabal tollából hangzik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése