Közvetlenül a blogszerkesztőbe írok, mert csak arra gondoltam írni kéne valamit, szóval nem is nézem most át, csak ahogy jön pötyögöm befelé a betűket és közben, hogy ezt leírtam, azon agyalok mit is írjak, mert annyira nincs semmi érdekes... inkább pont az van, hogy mineden érdekes és minden nagyon pörög körülöttem, szóval azt nem tudom eldönteni melyik momentumról is írjak.
Írjak a Cseh sörös turnéról, vagy magáról a filmezésről, vagy hagyjam és majd a cikk beszél róla amit a F&H honlapjára tesznek majd föl, vagy megint térjek vissza Hrabalra, meg arra milyen jófej sörkollekcióval távoztunk dél Bohémiából, vagy az őszi gondolatok-e az érdekesebbek, amikor a nők még nem bújnak nadrágba és még szoknyában, barna harisnyában aranylik a lábuk, vagy lehet a pénzes pér horgászat sem olyan rossz téma az átlátszó barna vizű Moldvában?
Hagyjam későbbre a gardahalas misztériumot és ne is sejtessem, hogy Tihanyba készülök és amúgy is hanyagoljam már ezt a sok halas témát... de hát minden összefügg ezekkel a teremtményekkel, legalább is az életemben.
Utazás! Na az jó dolog, meg sör, meg a barátokkal és kollégákkal váratlan helyzetekbe kerülni és olyan lányokkal beszélgetni akikkel nem is tudok szót váltani a nyelvi akadályok miatt, de ez csak fokozza a sikert és az is milyen jó ha a vége nem ott végződik a sztorynak ahol elkezdődik és minden csak lebeg és érzed, hogy az egész életed ideiglenes, hogy ideiglenesen vagy csak a földön és így már biztos, hogy semmit sem zársz le, egyik történetednek sincs vége, amibe belekezdesz az nem lesz jobb, csak a pillanatok egymásutániságát élvezheted és nem lesz satisfaction, ezért jó! Mert ha lenne akkor vége lenne... de nincs vége semminek és minden változik, de úgy, hogy igazából ezzel a folytonos változással együtt állandó. Erre jól odafigyel az Isten, mert mi lenne még itt, ha valami hasonló történne mint a kezdetben és almákat, meg fényt hoznának a renegát angyalai és akkor törhetné a fejét, hogyan ne ismerje be, azt; hogy alaposan átbaszott minket.
Hát mi is folyamatosan megpróbáljuk átvágni, csak épp a hendikepek nem valami arányosak... ezért a pillanatot értékelem mert az megtörténik és kész és abba az illúzióban hagyom magam, hogy abba aztán nem szólt bele senki...
Már azt sem tudom miről írok és folyhatnának tovább a sorok, mindig visszatérne magába a kígyózó betűszalag, gondosan elkerülve az őszi erotikus impressziókat, a jéghideg csordogáló hegyi vizeket, flörtöket a téllel szemben.
Én hülye, inkább a könyvem írnám...
képek: Jan Siman
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése