„Egy mély élmény legalább annyit ér,
mint az egész egyetemi könyvtár.” …És minden, de minden kocsmában mondtak már
valami szépet, és mondanak még manapság is, igaz?... Rozkošéknál azt mondta egy
pöttömnyi kalauz: „Az alacsonyabbrendűségi érzés az ember ünneplése.” Az Arany
Pálmában egy cvikkeres férfi beismerte: „Bármit állítok, nyomban az
ellenkezőjét mondom.”
Inkább,
Hrabal „teljes” műveit szeretem. De az igazi ínyencségeit, az általa „totális
realizmusnak” nevezett sorait, novelláiban találjuk. Mikor gusztustalan vagy „képtelen
szürreális metaforák” állják el a megértés útját, olyankor még reálisabb, esszenciálisabb
és filozófiaiak művei.
A Csendesben egy házmesterné azt
mondta: „Az egyszerű szavak röpimák az ostobaság ellen.” A pincérnő a Fehér Bárányban
azt mondta: „Micsoda népes város, és én mégis milyen magányos vagyok!” Az
Angyalban a tejes kihirdette: „A modern emberek gyalog kezdenek járni.”
Néha
csak megérezni kell őt, nem megérteni. És a könyv mellett hangosan hahotázni és
utána elmesélni egy sör mellett a poénokat… mert még az érzelmes fegyőr is
tudja, hogy az embereknek „legalább egyszer naponta meg kell mutatni az élet
naposabb oldalát is”.
Az élet csak vasárnapi kimenő a
haláltól, nem igaz? – mondta Bedar úr, a Gyógynövények alkalmazottja. És alig
valamivel hajnali hat után a kocsmában azt az öt koronát, amelyet a felesége ebédre
adott, ürmös formájában leeresztette a torkán. Aztán addig járt asztaltól
asztalig, míg valaki meg nem vette tőle a tízóraiját. És Bedar úr ezt a pénzt
is tüstént beváltotta egy kesernyésen illatozó pohárra. Amikor aztán már
semmije se volt, így tetszelgett magának: „Ha most felmásznék egy fára, akkor a
földön már nem akadna semmi keresnivalóm... És miért nem akadna?” S tüstént
felelt is magának: „Azért nem akadna, mert az élet csak vasárnapi kimenő a haláltól.”
Csak ezek után indult el a munkába, osztályozni a kamillát és az útifüvet, s útközben
azon töprengett, hogy kit pumpolhatna meg ma? Csakhogy a munkatársai már nem kölcsönöztek
neki, a közeli kocsmákban pedig Bedar úr annyira el volt adósodva, hogy uzsonnázni
villamossal kellett mennie valahová, hogy ott, ahol még nem ismerik, előbb töltsenek
neki, s csak aztán perlekedjenek vele a fizetésért, s végül kénytelen-kelletlen
hitelezzenek.
dőlt betűs: Hrabal – Tükrök árulása, Prágai
bölcsődék
kép: Balázska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése