...igazából? -semmi. Bosszankodom, hogy egy könyvet sem bírok végig olvasni... a közepénél ha nem megunom, akkor valami közbejön (leszakad a vasúti alagút) borítja a napi ritmust és kizökkenek... egy hét múlva meg, hogy folytassak egy Kunderát?
A tél nem tél és nem is tavasz, ami elég okot ad arra, hogy elvegye a kedvem egy komolyabb horgászattól vagy túrától... meg aztán az influenza... nem várt kiadások, váratlan lehetőségek amiktől megijedek, mert mi lesz ha az amúgy is ingatag napokat fenekestől felfordítja... szex? -lenne mit írnom, de inkább egy regénybe kellene... film? -napi harcok... kapálódzás egy savas masszában, egy koncsitawurstos, holokósztkultuszos, balesetkrónikás, háliwúdgicsdzskuzziban... a rózsaszínélet 50 árnyalata... majom világ ez.
Mi van velem? -hát ez a nagy semmi. Csak nehogy legyen valami! Csak ez a semmi, ha egy picit javulna... na az már elég jó lenne. Bosszant, hogy nem értem ezt a szemét új világot, ezt a buzis laposkütyümatatós digitalizált valóságot... ez nem méltatlankodás, mert sík hülye vagyok egy alkalmazás letöltéséhez... egyszerűen undorodom, hogy mátrixszá vált a való élet, hogy kenik-vágnak még a gyerekek is minden virtualizált dolgot, de halvány elképzelésük sincs a fákról az erdőkről, az állatokról és az ember fel van háborodva ha a sima felületű aszfalt életébe bevágtat két vad disznó és kiirtana egy medvecsaládot mert megjelent a közeli erdőben... közben már képtelen az élésre az életre, mert ami a létfenntartásához szükséges azt csak pénzen, csak megvásárolva tudja magához venni... szóval egy "modern" rabszolga, egy végsőkig kiszolgáltatott ostoba lény (de okosnak hiszi magát ha már tudja kezelni az okostelefont)... egy rabszolga aki a pénzért -már az sem létezik, virtuálisan a bank kezeli'- szóval pénzért "dolgozik" mert anélkül nem tudja magát életben tartani.
Teljesen kiszolgáltatott, de sebaj mert a világcirkuszban nem gondol erre, ha kell tölt vagy letölt valamit...
Mi van velem?- kéne már valami értelmeset tenni, valami szépet, hasznosat, valami jót -a cirkuszon kívül, nem vágyva porondra, de mégis azoknak akik le sem veszik róla tekintetüket, de fel kéne nyitni a szemüket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése