Próbáltam egy ideig privát szférát fenntartani a fészbukon de lehetetlennek bizonyult.
Már több, mint 3600 ismerősöm van 27ezer + 5ezer lájkolóm különféle fészbukos felületeken. Próbálok ellenállni a csábításnak és nem celebkedésre, üres magamutogatásra próbálom használni ezt a jelentős médiafelületet, hanem tartalom közvetítésére
, az életcélom (többek közt a horgászati kultúra fejlesztése) elérése érdekében., valamint (jövőbeni) szolgáltatásaim reklámozására.
A régi kommunikációs csatornáktól eltérően azonnal látható hány embert érek el, ráadásul a fészbuk interakciós lehetőségekre is kiváló lehetőséget biztosít, így elég pontos visszajelzéseket kapok a tevékenységemet illetőleg.
Gondolom ezek elég jó számok, úgy érzem ezúttal is sikerült megszólítanom azt a réteget akiknek szántam a mondandóm.
A reakciók zöme viszont lesújtó volt számomra, no nem azért mert ne értettek volna a leírtakkal egyet az emberek. Próbáltam a legegyszerűbben megfogalmazni a lényeget, felhívni a figyelmet egy általam károsnak vélt kulturális és morális tendenciára, de az olvasók jelentős része a csak a kisstílű de tagadhatatlanul az egészhez hozzá tartozó részletre ugrott. Gyarlón, ösztön vezérelten közelített a problémához, hiába tártam fel mélységében, gyökérig hatóan a dolgot.
Páran azt tanácsolják, hogy hagyjam annyiba, inkább a bulvár tartalmatlansága felé vegyem az irányt! Épp ellenkezőleg fogok tenni! Még inkább csak a tartalomra, mint a felesleges magamutogatásra fogok hajtani. Ez a misszióm és bízom benne, hogy szolgáltatásaimat és jövőbeni üzleti tevékenységemet ha egykönnyen nem is értékesíthetővé de hitelesebbé fogja tenni.
A cikk a fészbukról:
Miért nem örülünk a világrekord pontynak?
Nem voltam ott és az a több ezer horgász sem, nem ismerjük a körülményeket, biztos értesüléseink sincsenek arról, hogy s miként lett fogva a hal, milyen tartási körülmények közt él. De mindettől függetlenül van annyi rálátása egy átlagos intelligenciával rendelkező embernek, hogy véleményt tudjon alkotni.
Nos, a vélemények egybehangzóan lesújtóak. Ha egy mondatban kellene válaszolni a címbéli kérdésre, hogy miért nem örülünk az 51.2 kg-os pontynak akkor azt mondanám; azért mert abnormális.
Szerintem biztató az a tény , hogy nem tudjuk befogadni ezt a szenzációt, ugyanakkor szörnyű, hogy van erre illetve előállítanak rá valamiféle igényt és vannak, akiknek örömforrást nyújt a feltételezhetően csalárdul és mesterségesen előállított élőlény. Ketrecben nevelésről, hormonálásról, túltáplálásról és megannyi állatkínzásról keringenek „hírek” .
Ha ezekre nem is adunk, akkor is egyértelmű, hogy amit látunk, tapasztalunk az rossz. természetellenes. Nem értem, miért számit bele a horgászember egyéni boldogságába a kifogott hal súlya? Ez egy káros tendencia, divatosan mondva semmi más, mint farok-méregetés, aminek pszichológiáját az üzlet aljas módon használja ki. Nem jó ez a horgásznak és az állatoknak sem. Hasonlít a plasztikai-inplantátumos-szépség-iparhoz… a veszély valós hisz látjuk, hogy nem is olyan hosszú távon miként tekeredett ki az emberek ízlése hogyan dolgozza meg az alávaló média az embert a legzsigeribb (szexuális) ösztönein keresztül. (már a valóságban is mennyi kacsacsőrű barbie baba rohangál).
Jelen esetben a zsákmányszerzési ősi ösztöneinken keresztül erőszakolják meg a horgászokat. Ehhez nem szeretnék asszisztálni! Tudom, rendszeresen vetek fel bizonyos körökre nézve kellemetlen, sokszor tabukat döntő kérdéseket „veszélyes gondolatokat” –ahogy egy neves horgászati vezető fogalmazott- de ha időben nem tesszük fel kérdéseinket, ha nem nézünk tükörbe , a horgászati kultúránk is úgy fog eltorzulni, mint a világrekord pontyunk.
Horgász-Ember! A személyes életed, élményed ne versenyeztesd! Szard már le, hogy 12,5, esetleg 13,2 vagy 31 kg a hal amit fogtál! Örülj neki kilók nélkül ha teheted menj vad vízre és örülj mások örömének is (nem beszélve a mérlegelési procedúra halra gyakorolt hatásáról -állatkínzás). Ami örvendetes, hogy a sporthorgászati versenyeken is kezdik bevezetni a cm-ben mérést, a best five és a legrövidebb idő alatt megfogott adott darab hal szerinti mérlegelést.
Visszatérve a konkrét esetre. Azt állítják, hogy a magyar horgászokra megalázón üzemeltetett magán tó lakója a ponty. Ha horgászati hasznosításban van a tó akkor annak a jognak a kezelőjének be kell tartania a magyar jogszabályokat a szolgáltatókra vonatkozó rendelkezéseket (nem lehet diszkriminálni). Ha pedig nincs horgászati-halászati hasznosításban (víztér kód – megyei halászati felügyelet) akkor még ha magánterületen is van, akkor sem szabad rajta horgászni. Amennyiben nincs hivatalosan kezelője a vízterületnek akkor állami jeggyel horgászható. amennyiben magán tulajdonon, telken van, úgy a tulajdonosnak kötelessége szolgalmi utat és lehetőséget biztosítani a horgásznak….(nem néztem aktuálisan utána a jogszabálynak, de így tudom).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése