TELE VAN A VÁROS

Tele van a város bazsalikommal. Főleg a lila levelűvel. Gondolkoztam rajta, hogy tüzetesebben utána nézek, a bazsalikomnak, és különösen ennek a fajtának, de hát ez nem egy újság, hanem "csak" egy blog. Akinek felkelti ez a pár kép a fantáziáját az úgyis utána jár a dolgoknak. 

Minden esetre azt bizton állíthatom, hogy a lila levelű bazsalikomnak durvább, karakteresebb az íze és nem illan el olyan könnyen főzés közben, mint a szokványos zöldé. Tapasztalataim szerint a legkevésbé aromás a zöld apró levelű -görög- bazsalikom.

"Olasz-szakács"ként sok bazsalikomot használok, pasztákhoz, húsokhoz, sőt, még édességekhez is. Kisfiammal szedtünk a belvárosi bazsalikomokról egy kevéske virágot, abból készítettem egy ízelítő pasztát, a fotó kedvéért.

Végül is, valami rendkívül illatos és zamatos spagetti lett az eredmény. Nem kellett hozzá más, mint extra szűz olíva olaj, apróra vágott, oregáno levél, és só, amivel összeforgattam a tésztát.

A tetejét a pici virágokkal hintettem meg. Fenségesen ínycsiklandozó szépséget kaptam, ami ízre sem utolsó.

FISH & CHIPS HELYETT

Ha az ember fiának három gyermeke van, meg kutyája és... szóval megesik, hogy a SIM kártyáját 12 évi mail és telefonszám adatokkal elhagyják, a gépéről pedig letörölnek fél raklapnyi képet.
Sajnos mint "horgászó séf" alig raktam fel eddig halas ételeket. Pikkelyes és herkentyű nem szerepel   jelenlegi melóhelyem étlapján, otthon pedig elég régen készítettem ilyesmit. Az osztrigáról, fekete kagylóról és tintahalról készült képek, ugyan úgy eltűntek mint alaszkai fagyasztott tőkehalként árusított kínai termék 30%-a. Igaz a csomagoláson felhívják a figyelmet arra, hogy mit tudom én mennyi glazúrt tartalmaz.

Kiengedtem a filéket és szárazra töröltem. A tojásokat ketté választottam, a fehérjét felvertem és úgy kevertem össze a lisztes sárgájával. Az óvatosan borsozott, de annál inkább sózott filéket ebbe mártottam, és forró olajban kirántottam.

 

A szokásos chips-krumpli helyett, friss spenótot, fokhagymával és gyömbérrel pároltam. Szójaszószban pirított szezámmaggal, és apróra vágott édes chilivel összekeverve tálaltam a hal mellé.

FENN, A TISZÁN

Gyönyörű sárgaleveles ősszel találkoztam először Szakállal, a milotai kocsmában. Oda beszéltük meg a találkozót. Nem is tudtam kit keressek, de ő előre megnyugtatott, hogy rá ismerek,bece-neve alapján. Hórihorgas ember, hosszú szakállal. Akkor kezdett legyezni, egy kis segítségre volt szüksége, a közelben lakott és a felső Tisza is legszebb arcát mutatta. nem is ment neki olyan rosszul, fogtunk pár domit, ismerkedtünk és megnéztük az Öreg Túrt, a vízimalomnál.

ZÖLDPESTÓS, LASSAN SÜLT OLDALAS, PARADICSOMOS PADLIZSÁNKOCKÁKKAL

avagy, a

...MI EZ?

című bejegyzés folytatása

Többféle bazsalikom is terem a kertemben, melyekhez fokhagymát és kevés fenyőmagot zúztam, extra szűz olíva olajjal. Ezzel kész is lett a pestó.

 

A malacoldalast sóztam, kevés olajon és vízen a sütőbe dugtam  75 celsiuson. Nem mértem az időt, de fél napig sütöttem, a végén megkentem a pestoval és a bőrére magas hőfokon rápirítottam.

 

A padlizsánt nagy kockákra vágtam, hirtelen bő olajban kisütöttem. Az olajnak szinte égnie kell, és csak rövid ideig süssük a padlizsánt, mert megszívja magát olajjal és ehetetlen szottyos masszává válhat.

A félig sült padlizsán kockákat sóztam, és cikkekre vágott apró paradicsomokkal, zúzott egész fokhagyma gerezdekkel együtt, zsiradék nélkül lesütöttem.

A tálalása épp oly rusztikus, mint maga az étel. halomban a köret, mellette a nagy szelet sült, pestóval megkenve...

FŐZŐCSKE-PECA 1 : 1

Augusztus elejére csúszott, a Gömör karszti PV tv-és filmforgatás. A halak jóval óvatosabbak mint nyár elején, és a szentjános bogarak sem világítottak már, de az időjárás és a hangulat így is kitűnőre sikeredett.

-

 Azért, horogra került jópár domolykó, és a főzőcske sem maradhatott ki, hiszen Imrével nem lehet "megúszni" , serpenyőzés és finom Rozgonyi borok nélkül.
A társaság szívesen együtt maradt volna még pár napra, egymás kedvéért, de az Aggteleki Nemzeti Park, rengeteg látni valója miatt is.
Lehet ezt csak a szüntelenül dolgozó operatőrünk, Tomi nem bánta. Réka, a Légy - Ott magazin  lelke, Létay Dóra színművésznő és férje Józsa Imre még visszaútban, be-be tértek filmezni pár helyre így majd a világ legnagyobb könyvét is láthatják a nézők a Légy - Ott szeptemberi adásában.

Réka, pár soros beszámolót is írt a történtekről;  ITT

...MI EZ?

Összedobtam egy húsos, olaszos kaját. Csak abból ami otthon volt. Pár részletet mutatok belőle, kíváncsi vagyok ki mire gondol, mi sült ki belőle. A képeken nincs rajta, de még padlizsánt és paradicsomot is felhasználtam.

 

Kíváncsian várom megjegyzéseiteket :-) . A folytatásban, persze leírom és többi képpel ilusztrálom ezt a kis főzést.

ÍRJATOK! LÉGYSZY!

A SZABADSÁG HORGÁSZAI

Ha nem lenne az L4-5 között  a fránya protkó, meg csavarok és egyebek, semmi nem gátolna abban, hogy csatlakozzam, egy igazi szabad csapathoz, azokhoz akik csónakkal, kajakkal szelik a vizeket.

Kis ideje csodálattal teljes irigységgel olvasgatom blogjaikat;

A horgászni mentemet ,

 Lali Horgász Naplóját

Kajakos Hogászt

Atyafi pecát

 A Dunánált

Számomra Ők a szabad embert testesítik meg, bepattannak a kajakjukba, vagy a csónakba, és pereceken belül más dimenzióban utaznak, csodálják a természet végtelen szépségit és amikor kedvük támad, kezükbe veszik horgász botjukat,  kellő távolságból a víztükörre hajló lomb alá  penderítik a műcsalit, műlegyet vagy villantót és ha nem kap a domolykó, csak engedik, hogy lejjebb sodorja őket a folyó, lágyan, barátsággal, felkínálva a következő esélyt, egy nagy ragadozó őnre, vagy harcos domi megfogásához.
Régen, valamikor,  a vad nyugaton vágtató kalandor, egymaga a lovával, feltekert pokróccal és sátor ponyvájával a nyeregben, számomra ugyan azt jelenti mint, motorral robogni, róni a poros országutat (felgöngyölt hálózsákkal a háton), betérni egy útszéli krimóba, elutazni , élvezni a sört és rockot egy motoros bulin.

ArtDeco Motorcycling

Easy rider! Szakál barátom a rengeteg motor mellett, épített egy kajakot a Dunára. Rajta keresztül még könnyebb megérteni ezt a lelkületet.  Szomjazunk a szabadságra, szeretjük a vizeket, halakat, jobban hogyan is lehetne, megtestesíteni vágyainkat, minthogy kajakkal felfedezni a "vadont", ahová más pecás nem jut el, gyönyörködni a naplementében, megfogni és útjára engedni pár pikkelyest és sátort ütni a parti kavics fövenyen...


A képeket, természetesen a a bemutatott blogról "kölcsönöztem" , a szövege kattintva, "elérhetők" ezek a fura emberek.