Fészbukos jegyzet 2018 április
Lassan egy évtizede, a blogok háttérbe szorulásával , a hosszabb mondanivalómat a fészbuk JEGYZETekben osztottam a meg a facebook.com/pupafilms oldalamon. Egy nagyon jó formátum volt és OLVASOTT. Sajnos gyakorlatilag megszüntette ezt a felületet a fészbuk és csak az "emlékek" opcióból elérhető. Onnan kezdem el megmenteni, kimenteni az akkori jegyzeteim.
indulásra készen
A Relaxban már vártak Karcsiék, jött a nagy duma, hogy mennyire megindult a hal és 10+-os pontyra is van esély, a feeder mennyire jó lesz meg a pop-up vagy az ilyen meg olyan bojli, ekkora és akkora méretekben…
Egyik botomon gumi kukorica a másikon a valljuk be igen csak nevetséges pop-up, de ha már egyszer mű csalizunk, hát legyen! Szertenéztem a revitalizált holtágon és kiválasztottam a legnehezebb bedőltfás terepet, mivel nem hülye a hal, biztos ott tanyázik. Ott tanyáztak, nem csak a kárászok hanem a pontyok is amik sorra megtéptek, jöjjön egy kárászos kép:
szilikon kukoricás
na jó, két kép
Másnap Tibor barátom is velem tartott. Ő itt lakik, ismeri a vizet és nincs az-az új innováció amire ő le ne csapna. baromira élvezi a metódozást, a sprayzést és minden kis elvetemült praktikát. Hál’ Istennek mégsem vallásos áhítattal közelít a horgászathoz a módszerhez – itt meg kell jegyeznem; a hülyítést, a (haszonszerzésből történő) heroizálást és egy-egy módszer felesleges túldimenzionálását nem szeretem. Sajnos sokszor tapasztaltam már ezt a furcsa jelenséget, de ez most nem is témája ennek a jegyzetnek.
A helyzet az, hogy egy másik „simulékonyabb” helyen Tibor sorra fogta a keszegeket és kárászokat, míg én csak pár kárászt fogtam és ismét sok pontyot vesztettem az „etetésemen” ami a saját megnyugtatásom miatt egy gyökerekkel átszőtt padmaly jelentette. Az én feederes cájgom egyszerű volt, tüskén kínált gumikukorica és pop-up,csúszó etetőkosárral. Részben igazat kell adnom azoknak a vén rókáknak akik azt mondják, hogy csak úri huncutság ez az új feeder mizéria. Valójában fenekező horgászat finomabb bottal mint régen. Nem a kapásjelző, hanem a spicc jelez (teszem hozzá gyerek koromban is számtalanszor horgásztunk így a Hortobágyon meg a keleti-főcsatornán, úgy emlékszem Silstar MX botom volt, ami szuperül megfelelt). Ezzel csak azt akarom mondani, hogy biztosan jó bíbelődni és ezerféle kis praktikával (jó üzlet) spékelni a feederes horgászatot de hobby szinten feleslegesnek tartom, bár kétségtelen, hogy eredményesen alkalmazhatók, de hát ez nem verseny kérem!
Tibi azért nincs képen mert ő fotózott
ez egy nem fizetett Ekopark Relax reklám
Bevallom, estére meguntam. Parti andalgásomat hangos loccsanások zavarták meg. A szemközti part virágzó kökénybokrai alatt fordultak a kárászok és egy-egy ponty is kivetette magát. Elindult a tavaszi pezsdülés. Végre! Egy egész hónapot csalt el a tél. De most a madárcsicsergős hangzavar, a virágillatú de erős szél és a kérlelhetetlenül melegedő víz végleg száműzte tél-tábornokot.
Nem vagyok tapasztalt pontyfogó, de eddig inkább tavasszal, szélvízben és főként műléggyel fogtam őket. Legyes bot nem volt nálam így egyetlen feeder bottal vizslattam a túlpartot. Hopp! Ugrott egy ponty ott annál a sásnál. Valahogy tökéletesek a dobásaim. A belógó gallyak közt, be a behajló bokor alá, épp a partszélben… bot le a földre… három percbe se telt és a bot után kellett kapnom. Akasztás után a sekély túlpartban ugrással indult meg. Keményen tartottam, sikerült beljebb húzni így a holtág közepén karisztolva sikerült kifárasztanom. Sötétedett. Egy kárász még követte a pontyot.
feederrel cserkelt ponty
betartás' nélkül is lehet pózolni
Meg van az üdvös módszer: kereső horgászat, feederrel. Az etetésnek, etetőkosárnak nincs is jelentősége elég egy kis ólom, hogy ki tudjuk dobni a horgot. Reggel mégsem így kezdtem. Még a súly is elmaradt, a damil végére egy nagy pontyozó horog, amire egy jókora kenyér darab került. meglepően elég súly ahhoz, hogy a sziget nádtorzsái elé lehessen kivetni. Igazából a bot is mindegy csak jól tűrje a ponty rohamait. A beetető falatok ellenére is óvatosak maradtak.
a legegyszerűbb szereléssel kézben tartott bottal
A parti zsenge csalánba lapulva azért sikerült becserkelni őket. Ezzel a végtelenül egyszerű, régi angol módszerrel ért véget tavaszi feederezésem. Így utólag belegondolva ezt az élményt megérdemelte volna a régi varázskalapom esetleg a nádbotom... Azért nem fogok lemondani arról a jóleső érzésről sem mikor az új Paul & Shark sapim alól hunyorítva figyelem amint finoman, hosszan hajlik a spicc majd érezem, hogy egy jelentős erővel bíró hal iramodik meg valahol messze, mélyen a víz alatt.
képek: Vincze Tamás, Bubenik Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése