Most sokak esetében dühöt váltok ki, lehülyéznek, elküldenek a francba. Megszoktam, nem haragszom de sokszor akkor is kimondom a véleményem, ha az nem tetszik a közízlésnek vagy nem konzumképes.
Úgy gondolom, hogy a fészbuk egy nagyszerű dolog. Kapcsolattartásra használom és gyors információ szerzésre. Ha hasonszőrű emberekkel tarom a kapcsolatot, akkor nagyjából az ő posztjaik fedik az én érdeklődési igényeim. Már rég nem a hírkeresőről indul a netes-napom. Természetesen jócskán megvannak a fészbuk hátulütői is és most ezzel küzdök.
Hat éve támadt egy ötletem. Akkor volt csúcson a blogolás. Akkoriban váltott át a horgászok többsége a papírról a világhálóra. Úgy gondolom, hogy mára a blog-olvasásnak is leáldozóban van... a mostani fő folyamatok a TV vs. videomegosztók halmazon belül játszódnak.
Most nézek a blogomra, hogy milyen rég frissítettem.... pedig rengeteg kérdés foglalkoztat, amiket le kellet volna írnom és nem csak egy-egy hevenyészett fészbuk bejegyzéssel utalni a témára. Bár amennyire a keretek engedik, filmjeimben próbálom megosztani gondolataim
Alig olvasnak! Újság? Vagy akár egy helyes kis ultibeszámoló -amilyet még nem is régen 30 000 példányban terjesztettek + a neten is 5-6 ezer kattintás? Ez a múlt. A jelen pedig (többnyire) helytelenül leírt három soros életigazság egy hatásvadász fényképpel. Nem kérdés, hogy az általános lezüllés ellenére fenn kellene maradni a fészbuk felületen is. Meszendzseren gyors a kommunikáció, hasznos.